Verve jó? - Napi 1perces

Írta: ,

Ülök a padon, és élvezem az őszi napsugarak lágy simogatását a bőrömön. Kicsit hűvös van már, de ilyen verőfényes időben kár lenne a szoba rideg falai között dolgozni – már ha a novellaírást annak lehet nevezni –, arról nem is beszélve, hogy ahogy szokták volt mondani: „a téma az utcán hever”.

És most tényleg: értsd és lásd, szó szerint ott hever. Az általános iskola ötödik osztályos tanulói vonulnak ebédelni a kb. 300 méterre lévő napközibe – hangos kiabálások, kacagások közepette, összevissza csoportokban áthaladva az úttesten a frászt hozva az arra haladó autósokra.

– Kovács! Ne rugdosd az előtted lévőt!

– Zoltai! Ne rohangálj, mint egy kerge birka, és ne provokáld tovább a lányokat!

– Évikém drága! Nézz a lábad elé! – hangzanak az elkeseredett utasítások a madárcsontú fiatal tanárnő szájából, aki maga sem néz ki többnek 18 évesnél, de mintha a falnak beszélne.

Évike a mobilját bűvölve fel sem néz úgy lép az úttestre, Zoltai a lányok haját húzogatja rendületlenül, Kovács pedig akkorát rúg az előtte haladó lábába, hogy az a fájdalomtól nyüszítve esik térdre.

– Mit műveltetek! Kovács, miért mindig csak veled van a baj? Azonnal segíts Lacinak felállni, és kérj tőle bocsánatot!

De Kovács nem mozdul, csak gúnyosan mosolyog.

– Hallottad, amit mondtam? AZONNAL segíts neki!

– Mert, ha nem? – kérdezi a fiú gúnyosan, és farkasszemet néz, a tanárnővel. – AKKOR MI LESZ?

Örökkévalóságnak tűnő másodpercek telnek el, s közben lelki szemeim előtt peregnek a szinte heti rendszerességgel megtörtént tanár-diák viszályról szóló híradások: megalázott, megvert pedagógusokról, óriási patáliát csapó tajtékzó szülőkről, pökhendi és kezelhetetlen iskolásokról.

– Mi? Megkérjük Lacit, hogy álljon fel, és rúgjon egy jó nagyot a TE lábadba… – szólal meg kimérten a tanárnő.

Kovács láthatóan elgondolkodik a hallottakon, majd folyamatos motyogás kíséretében ugyan, de felsegíti az osztálytársát.

Ülök a padon, s élvezem az őszi napsugarak lágy simogatását – és azt, hogy szerencsére még nincs minden veszve…