Vergődés - Napi 1perces

Írta: ,

Azt hitte, ő az ország legsikeresebb vállalkozója. Úgy öltözött, úgy viselkedett, úgy élt, ahogy az egy sikeres vállalkozóhoz szerinte illő volt. Vérvörös körmökkel, tíz centis fülbevalókkal, körömcipőben, kiskosztümben tipegett a nagykereskedésekben, affektált, nyüzsgött, intézkedett.

Ünnepeken szülőfalujába hazatérve dicshimnuszokat zengett magáról és a menő üzleteiről, ahogy tette ezt most is a fülünk hallatára:

– Tegnap voltam áruért, ha hiszed, ha nem, pár doboznyi cuccért majdnem másfél millió forintot hagytam ott. De pár nap múlva már nem sok lesz belőle, annyira megy az üzlet, hogy alig győzzük újratölteni a készleteket…

– Te nem leszállíttatod, mint a többi bolt-tulajdonos? – csúszik ki a számon. 

Rám pillant, nyel egy nagyot, majd üdvözült mosollyal az ajkán csaknem leteremt:

– Hogy kérdezhetsz ilyen sületlenséget? Ilyen drága termékeknél nem fogom egy idegenre bízni, hogy milyet rak oda! Kizárólag csak személyesen vagyok hajlandó összeválogatni a kínálatunkat…

Két hét múlva találkozunk újra. Előttem áll a megyeszékhelyen lévő nagykereskedésben a pénztárnál, és éppen fizet. Azaz fizetne…

– 57 960 Ft lesz. Átutalással fizet, 8 napos határidővel… Itt kell aláírni… – tolja az orra elé a számlát a pénztáros.

Csendben mosolygok. Mintegy véletlenül a lábának tolom a bevásárlókocsit. Meglepetten hátrapillant, majd a felismeréstől döbbenten rám mered.

– Hát Te itt? 

– Igen. Én is itt szoktam beszerezni az árut… – felelem, és élvezem a zavarát.

– Én csak ritkán járok ide… – szabadkozik. – Csak most saját szükségletre vásároltam, és ez közelebb volt, mint a másik nagyker… De már rohanok is, üzleti megbeszélésem lesz – hagy faképnél.

Amit nem is bánok, mert kitörni készül belőlem a nevetés. Még hogy üzleti megbeszélése lesz! Még hogy saját szükségletre vásárolt… Elképzelem miként fog felhasználni otthon 840 darab csokitojást… habár az év vállalkozónőjétől bármi kitelik…