Utópia - Napi 1perces

Írta: ,

Ráért reggel nyolc után felkelni. Ráért kényelmesen elkészíteni a család reggelijét – s velük együtt ülve elfogyasztani azt.

Volt ideje nyugodtan elővenni az ebéd hozzávalóit: a tyúkot, a zöldségféléket (amit a kisebbik lánya boldogan megtisztított), a burgonyát (amit a férje pucolt meg), a salátának valókat (amit a nagyobbik lánya állított össze a saját receptje alapján).

Még egy gyors pudingos sütemény is az asztalra került desszert gyanánt. Ebéd után el tudtak menni a közeli erdőbe sétálni, visszafelé még a nagyihoz is beugrottak. 

Hajnali ötkor az óra csörömpölése verte fel a legszebb álmából. Egy újabb munkanap a bevásárlóközpontban. Egy újabb 12 óra a pénztárban állva, mint valami rabszolga. Vasárnap volt. Neki miért nincs joga normálisan élni?  

– Piacgazdaság, drágám, piacgazdaság… – veregette meg a vállát a férje, aki a húsos pult mögött leste a kedves vevők kívánságait. 

Nekik miért csak álom, és utópia marad a vasárnapi családdal töltött nap? Talán azért, mert mi – vásárlók - képtelenek vagyunk egy napot vásárlás nélkül kibírni…