Utak - Napi 1perces

Írta: ,

– Nem mondod komolyan! Az a szelíd, kedves lány ilyesmit tett? – csapta össze a kezét szörnyülködve Anikó, elkerekedett szemekkel.

– Igen. Otthagyta azt a három szerencsétlen kisgyereket a volt férjére, és egy szál bőrönddel elutazott Franciaországba.

– De hát miért tette?

– Szegény Éva meg akarta valósítani az álmait – mondta Ildikó gúnyosan, majd folytatta. – Nem tudta jó dolgában, mihez kezdjen magával… Más az ő helyében ugrált volna örömében, hogy egy olyan férjet talált magának, mint a Laci… A tenyerén hordozta, mindene megvolt: lakás, autó, ékszer, nyaralás…

– Igen. Igazán elnézhette volna neki azt a kis kicsapongást a titkárnőjével – szúrta közbe Anikó.

– Persze. De nem, el kellett válnia mindenáron… Most meg beleunt a gyereknevelésbe, és önmegvalósít. Vicces és szánalmas az egész… Még hogy festészetet tanul! Harminc év felett az ember lányának ne legyenek túlzó elvárásai az élettel szemben! Azok az álmok, amelyeket eddig nem sikerült megvalósítani, azok nem is lesznek megvalósítva… na, menjünk! Munkára! – mondta Ildikó, majd megragadta a felmosónyelet és a felmosóvödröt, és elindult az irodaház végtelen labirintusában, takarítani.

– Igen, és ez így van jól… – bólintott lemondóan Anikó, s elindult ellenkező irányban, kezében egy üres szemeteszsákkal.

Eközben Éva a francia képzőművészeti iskolában sorra vette az akadályokat…

Mindenki a maga útját járja – egyedül rajtad áll, melyiket választod…