Újév hajnalán - Napi 1perces

Írta: ,

– Olyan lesz az egész éved, amilyen január első napja! – mondogatták Dórának mindig a nagyszülei.

Ő nevetve legyintett rá: hiszen a világon élő emberek 70%-ának akkor bizony meggyűlne a baja egész évben a fejfájással, a hányingerrel, a ködös-bedúlt állapottal a szilveszteri mulatozás után.

De a tavalyi újéve igencsak rosszul indult: először elvesztette az iratait, majd a villamosmegállóban elcsúszva olyan szerencsétlenül esett, hogy eltört a lába. Még aznap megműtötték.

A kórteremben egyedül kuksolva élesen csengett fülében nagyszülei mondása – félve is gondolt a rá váró évre. Rettegett mindentől: jaj, csak nehogy elfertőződjön a seb. Elfertőződött. Jaj, csak nehogy allergiás legyen valamelyik gyógyszerre! Kiütések százai lepték el. Jaj, csak nehogy elveszítse a munkáját! A cég csődbe ment. Bármire gondolt – teljesült, mint egy rémregényben. 

– És mondd csak! Te kizárólag rossz dolgokra tudsz csak koncentrálni? – kérdeztem tőle az idei közös szilveszteri bulinkra készülődve.

A közeli papírboltban kerestünk teremdíszítéshez alapanyagokat, alaposan felforgatva a polcokra kirakott termékeket.

– Nem kell rá koncentrálnom, velem úgyis mindig csak rossz történik – felelte lemondóan.

– Talán azért, mert bevonzod… Rosszra gondolsz, rossztól rettegsz, s megtörténik… Próbálj meg valami jót is elképzelni…

– Persze, mert ez ilyen egyszerűen működik… – kételkedett.

– Mit veszíthetsz? Egy próbát megér… mi az, amire most a legjobban vágysz?

– Oké. Akkor… Talán a szerelem. Jó lenne, ha végre rám találna… De úgyis…

– Semmi de, és semmi úgyis – szakítottam félbe mérgesen, mire elhallgatott. 

– Na, ez jó lesz. – emelt fel több színes kartonlapot, aminek eredményeképpen dobozok tucatjai zuhantak a földre.

– Istenem! Mit művelsz? Azt hiszed, ÉN unatkozom itt egész nap? – lépett oda ingerülten az eladófiú. – Éppen ma tettem ott rendet…

Egymásra néztek. Hosszan. Mosolyogva.

Azt hiszem, Dóra a 2015-ös évre nem fog panaszkodni.