Új élet - Napi 1perces

Írta: ,

– Gazdag akarok lenni! – jelentette ki határozottan a magas, szőke lány, és olyan eltökéltség ült az arcán, hogy egy pillanatig sem lehetett kételkedni abban, hogy komolyan gondolja.

– Dúsgazdag. Olyan, akinek minden ujján aranygyűrű csillog, aki bármikor-bármit megvehet, akinek úszómedence van a nappalijában, és szauna a hálószobájában – sorolta lelkesen.

– És ezt hogy fogod elérni, ha szabad érdeklődnöm? – kérdezte a mellette ülő idősebb asszony, miközben megpróbálta a tömött nejlontáskákat sorrendbe állítani.

– Azt még nem tudom… De ez a költözés most jó apropó arra, hogy tiszta lappal induljak – felelte. – Dóri meg is adta az egyik ismerősének a címét, állítólag ő tud olyan munkát, amivel gyorsan és sokat lehet keresni…

Az idős asszony rosszallóan ingatta a fejét:

– Olyan tisztességes munka nincs, higgy nekem… Jobb, ha messzire elkerülöd őket… – alaposan végigmérte a fiatal lányt. – Igen. Jobb. Az ilyen csinos és szép lányokat hamar rossz útra térítik… 

A lány felnevetett:

– Julcsi néni! Emiatt nem kell aggódnia! Bennem már nem tehetnek kárt, az intézetben én már mindent átéltem, amire maga gondol… Csak ott nem kaptam érte semmit… Hacsak azt nem, hogy nyugodtan alhattam, nem kellett attól tartanom, hogy ellopják a holmimat – eltűnődve nézett maga elé. – Az új életemben semmit sem adok majd ingyen… Semmit… Megtanultam, hogy kell magamra vigyázni, és a saját érdekeimet nézni… 

– Hidd el sok a hiéna! Ki fognak használni! – bizonygatta az asszony.

– Engem? SOHA. Mert ÉN fogom kihasználni őket… na, értem már ide is értek… – emelkedett fel a lány, és egy szál bőrönddel a kezében beszállt a csillogó terepjáróba, a ruhásszekrény méretű vállakkal pöffeszkedő marcona alak mellé.

Az idős asszony sokáig nézett utána.

– Szegény kislány! Még csak nem is sejted, hogy milyen lesz az új életed…