Trágárság - Napi 1perces

Írta: ,

A középkorú asszony leforrázottan áll. Megszólalni sem képes, csak keresgéli a szavakat.

Nem úgy a tarka népviseletbe külföldi állampolgárságú,  de magyarul kiválóan beszélő asszony, aki percek óta szórja a trágár szavakat, mert a tíz perce tőle vásárolt farmert vissza merték vinni hozzá – a rossz cipzárja és a szövethibás anyaga miatt.

– Mit képzel maga szerencsétlen! A …. anyját az ilyennek! Alkudozik, válogat, aztán visszahozza az árut, amit ő rongált meg. Hogy a fene egye ki a máját, a rák pusztítsa a testét – fröcsögi a szavakat magából megállíthatatlanul, miközben indulatosan rázza az öklét.

– Maguknak semmi nem jó, hogy a lepra vinné el! – káromkodik, belead anyait-apait. A trágárságnak ennél több árnyalata talán nem is létezhet.

– Most meg mi a fenére vár? Tapsra? Kotródjon innen!

– A pénzt szeretném visszakapni – szólal meg végre a nő.

– Milyen pénzt? Azt hiszi azok után, hogy tönkretette a farmert, egy fillért is visszakap?

– Nem ÉN rontottam el – eleve így sózta rám. Ha nem adja vissza az árát, szólok a piacfelügyelőnek, és hívom a rendőrséget is – bátorodik fel, látva hogy egyre többen figyelik a jelenetüket.

Az árus elfehéredik. Pár pillanatnyi gondolkodás után a köténye zsebébe nyúl, és odaad 3000 forintot.

– Nesze! Vegyél rajta gyógyszert! Még hogy szól a felügyelőnek! Vagy a rendőrségnek! Nehogy azt hidd, hogy félek bármelyiktől is! Te szemét! Vidd a pénzed… – hátat fordít, majd műmosolyt öltve elrikkantja magát:

– Tessék, asszonyok, itt az olcsó ruha! Nézze milyen szép, magácskára pont jó lenne – teregeti a ruhákat sorba, köztük a kérdéses farmert is.

De senki sem vevő rá… Ahogy a stílusára sem.