Teher alatt - Napi 1perces

Írta: ,

A tanteremben néma csend honolt. Még a légy zümmögését is hallani vélte volna – ha nem zakatol annyira a szíve, hogy minden egyes dobbanása visszhangot ver a fülében.

Igen. Eljött a nagy nap: a szaktanár értékelni fogja eddigi munkájukat. Nem. Nem lehet meglepetés. Nincs miért aggódnia – hiszen minden dolgozata kitűnőre sikerült. Erika megkönnyebbülten felsóhajtott.

Nem hiába tanult annyit az elmúlt félévben. Nem. Nem akart ő eminens lenni. Nem akart ő kitűnni sem, vagy legyőzni bárkit – egyszerűen csak önmagával szemben voltak nagyok az elvárásai. S ezeket az elvárásokat sorra teljesítette is.

– Nos, akkor talán kezdjük Évával – nézett ki a szemüvege alól a tanár. – Lennél szíves felállni, ha hozzád beszélek?

A vézna, fekete hajú lány felemelkedett.

– Éva, Éva… Nem mondhatnám, hogy nagyon megerőltetted magad az elmúlt hetekben: belgyógyászat elégséges, sebészet közepes, magyar elégséges, matematika, fizika... bukásközeli állapot… Nagyon össze kell szedned magad, ha év végén jobb eredményeket akarsz…

– Igen… – suttogta Éva szemlesütve.

Viszont a gyakorlati tudásoddal meg vagyok elégedve. Leülhetsz!– lapozott egyet. – Erika! 
Erika felpattant.

– Erika az osztály legjobb tanulója! Mondhatni agytröszt! Megnyerte a megyei versenyt is, és humán tárgyakból is kitűnő… Teljesít, ahogy az tőle megszokott. Igaz, aki orvosira készül, annak így is kell tennie. Példát vehetnétek róla…

Erika szégyenlősen lehajtotta a fejét. Most miért kell ennyire agyba-főbe dicsérni azért, ami neki természetes. Soha nem szokott dicsekedni vele. 

– Habár… 

Erika térdei megroggyantak.

– Habár a szakmai gyakorlatokon kissé ügyetlen vagy… Kapkodsz, bénázol, bizonytalankodsz… Már a kollégáknak is mondtam: A Te tudásoddal és az Éva ügyességével és talpraesettségével egy igazán kiváló diákot lehetne összegyúrni… – nevetett fel saját szellemességén a szakoktató. 

Erika leforrázottan állt – meg kellett kapaszkodnia a pad szélében, annyira szíven ütötték a tanár szavai. 

– Mi a véleményed erről?

– Nem is tudom…  – felelte, mert egyelőre még gondolkozni is alig tudott.

– Na, ez nehogy eltérítsen a céljaidtól - sok gyakorlással, sok pluszfeladat elvállalásával legyőzhető ez a gátlásosság… Mindezt csak azért mertem szóba hozni, mert, ahogy a mondás is tartja:” Teher alatt nő a pálma, s ez a kis figyelmeztetés talán arra motivál majd, hogy még jobban teljesíts!

A tanteremben néma csend honolt. Erika még soha nem érezte magát ennyire megalázottnak. Álmai, vágyai, határozottsága romokban hevertek. Hagyta magát meggyőzni: soha nem lett belőle orvos.