Szemtelen legyek - Napi 1perces

Írta: ,

– Ezt nem lehet kibírni! – sóhajtott fel Éva miközben egy légycsapóval a kezében üldözőbe vette a legyet, ami (bocsánat: aki) már percek óta körözött a süteményekkel teli tálca fölött.

– Nem tudok ablakot nyitni a vénasszony miatt, mert rögtön tele lesz minden léggyel, szúnyoggal, muslicával, ezer meghatározhatatlan fajú repülő-mászó-duruzsoló nyavalyával. 

– Erre találták ki a szúnyoghálót – jegyzem meg halkan, és mosolyogva nézem a már-már komikus, de egyben elkeseredett harcot, amit Éva a légy kiiktatása érdekében művel.

– Ja, az lehet, de a szagok ellen nem véd…

– Kinézek az ablakon: a szomszédban takaros kis porta udvarán tyúkok szaladgálnak, kacsák fürödnek a fél négyzetméternyi víztócsában, boldog kutya szaladgál körülöttük.

– Elvégre városban élnénk, vagy mi… Itt nem kellene haszonállatot tartani. Ami neki egymagának kell: hús, tojás, meg tudná venni a boltban, vagy a piacon… – mondja dohogva, majd nagyot csap a konyhapultra az ütővel, de a légy továbbra is nyerésben van. – Már gondoltam, hogy írok az önkormányzathoz, de…

– De?

– De a végén mindig csak megsajnálom Emma nénit. Egyrészt annyira lelkiismeretesen gondozza a jószágait... Képzeld, még a kakasainak külön nevet is adott! Másrészt minden héten kapunk tőle friss tojásokat ajándékba – mondja vontatottan, miközben le sem veszi a szemét az ide-oda cikázó zümmögőről.

– Na, most megvagy! – sikít fel Éva diadalittasan és kegyetlen erővel lecsap a süteményes tálca mellé leszálló légyre. De hiába a gyorsaság, az vidáman tovább száll – szinte még látni vélem elégedett vigyorát is.

– Feladom…– roskad le Éva fáradtan, és megpróbálja letörölgetni a légycsapóról a tejszínhabot és a pudingkrémet, ami az ádáz harc közepette ragadt rá a süteményekről.

– Mindketten nevetünk, majd lecsendesedve elmélkedünk tovább az élet dolgairól. Kopogtatás zavarja meg az idillt. Töpörödött idős asszony áll az ajtóban. Kezében, egy nejlontasakban 8 tojást pátyolgat.

– Évikém… a ma délelőtti „termés”, még meleg – nyújtja át fogatlan mosoly kíséretében.

– Éva hálásan megköszöni, majd beljebb invitálja. Nézem őket – jókedvűen társalognak – s tudom: pár pimasz légy, szúnyog és repülő-mászó Isten csapása nem fog közéjük állni.

Pláne, hogy Emma néni egyetlen karsuhintással legyilkolja a térdére telepedő betolakodót…