Sajnálat - Napi 1perces

Írta: ,

Sári néni úgy élt le 72 évet, hogy soha nem viselt még nadrágot. Megszámlálhatatlan szoknyája vasaltan, védőfóliába csomagoltan sorakozott a szekrényben – hiába „nőtte” ki őket, nem volt hajlandó egyiktől sem megválni –, hiszen mindnek külön története volt.

A lánykoriak, a munkába járósak, a házimunkásak, a temetésre járósak éppúgy megfértek egymás mellett, mint az ünneplősek, templomba járósak, lakodalmasok. Tavaly karácsonyra viszont – tiltakozása ellenére – kapott a lányaitól egy csinos nadrágkosztümöt, amit azok hosszas unszolására végre hajlandó is volt felvenni.

– Mit szól majd a doktor úr, ha így meglát? Azt hiszi, hogy vén fejjel ment el az eszem, s most divatozok! – dohogott egész úton a kórház felé, ahová a soros kardiológiai kontroll vizsgálatra ment. 

– Ne aggódj! Nagyon jól áll rajtad… – nyugtatgatta a lánya.

Igen. Valóban jól állt rajta. Bánta is, hogy eddig ilyen ellenállást tanúsított a viselésével szemben: hiszen melegebb, csinosabb és kényelmesebb volt, mint eddig bármelyik szoknyája.

A kórházhoz érve leparkoltak, majd elindultak a bejárat felé. Sári néni még most sem tudja, mi történhetett vele – megszédült egy kicsit, vagy figyelmetlen volt – mindenesetre a pillanat törtrésze alatt a latyakos – jeges úttesten találta magát, olyan velejéig hatoló bokafájdalommal, amilyet még soha nem érzett.

Gyorsan érkezett a segítség, 3 perccel később már a sürgősségin jajveszékelt egyfolytában azt hajtogatva:

– Jaj a nadrágom! A szép új nadrágom… Az egyetlen szép nadrágom…