Rosszfiúk - Napi 1perces

Írta: ,

Lázasan készülődött a nagy napra – végre férjhez megy HOZZÁ. 

A férfihoz, akit eddig senkinek sem sikerült megszelídítenie. Csak NEKI. Egyedül NEKI.

Büszke is volt magára, sorra zsebelte be az elismerő pillantásokat, a jókívánságokat – na, és a figyelmeztetéseket is, amiket a szeretteitől kapott.

De hiába aggodalmaskodtak miatta: „Vigyázz, mert rossz társaságba keveredett!”, „Vigyázz, mert szereti a szép nőket!”,”Vigyázz, mert a volt barátnőjét csúnyán összeverte!”, „Vigyázz, mert látták nagyban kártyázni!” – ő nem törődött senkivel, és semmivel a szerelem teljesen elvakította.

Olyannyira, hogy még az sem tűnt fel neki, hogy teljesen kicsúszott a kezéből az irányítás: azt tette, amit a rajongásig imádott férfi mondott neki – a saját akarata megszűnt létezni.

Így aztán nem hívhatta meg a barátnőit az esküvőre, nem választhatta ki a menyasszonyi ruháját, a menüsort, az ékszereit, nem mehetett el a saját fodrászához, kozmetikusához; nem árulhatta el senkinek hova mennek nászútra... báb volt csupán egy határozott jellemű férfi kezében.

De nem bánta. Annyi mindennel elhalmozta őt, hogy sértés lett volna szólni miatta.

– Becsomagoltad már a ruháinkat? – lépett be az ajtón a magas kigyúrt férfi, és köszönés nélkül ledobta magát a franciaágyra.

– Én… Én még nem… Azt hittem, hogy a házvezetőnőd megcsinálta… – mentegetőzött zavartan.

A férfi kacagni kezdett, majd gúnyosan megszólalt:

– Te jobb, ha nem hiszel semmit! A legjobb az lesz, ha nem is gondolkozol!

– De én…

– Semmi de! Na, ne nézz rám ilyen bárgyú őzike szemekkel! Holnaptól a feleségem leszel. Azt hiszem, annyit elvárhatok, hogy rendes háziasszony módjára gondoskodj rólam!

– Én azt hittem…

– Mondtam már: Te csak ne higgy semmit! A házvezetőnőt még tegnap kirúgtam… Nincs értelme fizetni olyasmiért, amit Te ingyen, kötelességből meg tudsz tenni. – dörögte, majd félre nem érthető vigyorral az arcán megveregette maga mellett az ágyat: 

– Gyere! Szeretnék egy kicsit ellazulni…

– A nő viszolyogva nézett a férfira.

– Ugye. most csak viccelsz? – kérdezte.

De nem viccelt. Hiába tiltakozott, hiába hadakozott, hiába fogta könyörgőre – az történt, amit ura és parancsolója akart.

Másnap vastagon kellett felvinnie az alapozót, hogy ne látszódjon az állán a kék folt.

Lázasan készülődött a nagy eseményre. 38,7 C volt a láza. De nem tehetett semmit.

Feleségül ment HOZZÁ. A férfihoz, akit eddig senkinek sem sikerült megszelídítenie. NEKI SEM.