Röghöz kötötten - Napi 1perces

Írta: ,

– Higgy nekem! Ott minden jobb lesz… – győzködte Petra a szerelmét, de az kételkedve ingatta a fejét.

– Egy albérletben nyomorogva? Ezt Te sem gondolod komolyan?! Hogy egy alig 40 négyzetméteres lyukba kelljen „hazavinni” az elsőszülött gyerekünket? Soha!

– Miért? Bőven lesz hely mindhármunknak… Egyébként sem ő lesz az első, sem az utolsó. aki albérletben nő fel… Hidd el, nem fogja hátrányosan befolyásolni a fejlődésben – nevetett fel Petra.

– Akkor sem… Itt mindenünk megvan: lakás, autó, biztos munkahely… – érvelt Csaba, és elégedetten pásztázta az újonnan vásárolt bőrgarnitúrát.

– Persze. Anyád háza, apád autója, a bátyád vállalkozása... alamizsna, amiért sokat várnak el… Ha a magunk urai lehetnénk, minden megváltozna: nem kellene 8 óra helyett 12 órákat dolgoznod, nem kellene annyi kritikát lenyelned, akkor és azt csinálhatnál, amikor, és amit akarsz… a Te szakmádra óriási a kereslet, vígan megélnénk belőle…

– Nem is tudom… Ez annyira merész vállalkozás lenne a részünkről… Tudom, hogy nehéz a családomat elviselned, de…

Petra lemondóan felsóhajtott.

– Nem erről van szó! Egyébként is TE panaszkodsz folyton a helyzetünkre… Akkor miért nem vagy hajlandó változtatni rajta? – kezdett Petra dühös lenni: még a végén ő lesz a hibás az egész kialakult helyzet miatt. 

– Mert a nehézségek ellenére sem akarom itt hagyni a családomat, a barátaimat, a szülőfalumat… Jó ez így, ahogy van… Csak TE vagy képtelen alkalmazkodni…  – csattant fel Csaba mérgesen. – Teleduruzsolod a fülemet minden butasággal, és csodálkozol, ha rögtön ugrok a szüleim és a bátyám jó szándékú megjegyzéseire is… Kavarsz állandóan, kritizálsz, tiszteletlen vagy az anyámmal, és még neked áll feljebb!!

A férfi már szabályosan üvöltött, és fenyegető kézmozdulattal közelebb lépett a nőhöz.
Petra elgondolkodva nézett a férjére. Hirtelen szólalt meg a vészcsengő a fejében: a biztonság kedvéért ideje lesz albérletet keresnie – magának, és a születendő gyermekének.