Pihenő - Napi 1perces

Írta: ,

Csak hosszas unszolás után egyezett bele az utazásba.

– Nem kellek én oda, a hátatokra púpnak – mondogatta, de az unokái hajthatatlanok voltak.

– Szedje csak össze a holmijait. mama! Legalább végre pihen egy kicsit!

– Majd a temetőben – dünnyögte az idős asszony, miközben megpróbálta bepréselni régi bőröndjébe a hímző dobozát is.

– Na, ez az, amire biztos, hogy nem lesz szüksége! – lépett oda a veje, s kitette a dobozt az asztalra. – Nyaralni jön, nem dolgozni!

– De mi lesz a kerttel? Mindent ellep a gaz. És a kutyának ki ad enni? – kérdezte csüggedten, de a lánya megnyugtatta: már mindent elrendezett a szomszédasszonnyal.

Végül megadóan sóhajtott fel: hát legyen, 75 éves fejjel nyaralni megy a hegyekbe. De hogy mit fog ő ott csinálni?

Kora délután volt, mire megérkeztek.

– Nagyon csendben volt az úton mama! Biztos elfáradt. Megmutatom a szobáját, s uzsonna után lepihenhet. Ebben a rekkenő hőségben úgysem lehet kimenni – fogta karon a veje, s elvezette a szobáig.

– Nem, nem fáradtam én el, csak még soha nem láttam ennyi fát és zöldet egy kupacban –nézett körbe megbabonázottan, s olyan mélyet szippantott a friss erdei levegőből, hogy szinte beleszédült. Nem is lesz rossz itt eltölteni egy hetet!

– Nagyi! Hol vagy?

– Nincs a szobájában.

– A nappaliban sem?

– A teraszra sem ült ki? – csattantak az aggodalmaskodó kérdések a csöndben.

A délutáni szieszta kicsit hosszabbra nyúlt a tervezettnél, már alkonyodott mire a család felébredt.

– Lehet, hogy kiment sétálni, és eltévedt az erdőben. Hogy fogjuk megtalálni? – tördelte a kezét a lánya.

– Mi ez a nagy riadalom? Itt vagyok – tipegett be az ajtón mosolyogva az elveszett, egy nagy tál földieperrel a hóna alatt.

– Milyen könnyelműek a barátaid, fiam! Itt hagyják tönkremenni ezt a rengeteg gyümölcsöt. De én nem hagyom! Felesbe finom dzsemet főzök belőle – mondta, majd elégedetten telepedett le a padra.

– A pincében van befőttesüvegjük is, már csak pár kiló cukrot kell vennünk. Holnaputánra pedig éppen érik még annyi, hogy tortát süssek belőle – tervezgetett tovább.

Az unokái összenéztek.

– Na, de mama! Ez nem pihenés!

Az idős asszony csillogó szemekkel nézett rájuk:

– Nekem az.