Pályakezdő - Napi 1perces

Írta: ,

Látom a tanácstalanságát. Nézegeti a különböző színű kupakkal ellátott kémcsöveket, és nem tud dönteni. Még egyszer végigolvassa a laborkérő-lapot, ráncolja a szemöldökét, grimaszol, keze remegése jól látszik a papírlapon.

Remélem, megnyugszik – fut át a gondolat a fejemen –, ellenkező esetben vérfürdő lesz a vérvételből.

Nagyon fiatal. Halovány arcbőre lassan pipacsvörös színben rikítja zavarát.

– Elnézést. Azonnal jövök – pattan fel, s hagy magamra az asztalnál.

– Na! A kiscsibe megint megrémült a feladattól! – szólal meg a másik asztalnál dolgozó asszisztensnő bosszúsan. – Pedig már két hete itt van, igazán belerázódhatott volna már!

Nem figyelek rá: nem fogom hagyni, hogy eluralkodjon rajtam a félelem. Még a végén bevonzom a bajt. A fiatal lány mosolyogva tér vissza:

– Már itt is vagyok! Nézzük csak, milyenek az erei? – tapogatja a bal karom könyökhajlatát. Előkészíti a csöveket, leszorítja a karomat, fertőtlenít, és határozott mozdulattal szúr... sötétvörös véremmel sorra telnek a csövek, ahogy kell.

– Tartsa rajta tíz percig! – utasít mosolyogva, amikor végzünk.

– Na! Anyád eligazított mit kell tenned? – hallom még a másik asszisztensnő epés kérdését, amint az ajtó felé haladok. 

Sajnálkozva pillantok vissza a lányra: nem igazán könnyítik meg a pályakezdését. Mint ahogy oly sok tapasztalatlan pályája elején járóét sem…