Őszinteség - Napi 1perces

Írta: ,

- De jó Neked! Nincsenek hétköznapi gondjaid! – nézett irigykedve Zsuzsa volt osztálytársára Emesére.

- De jó Neked! Nincsenek hétköznapi gondjaid! – nézett irigykedve Zsuzsa volt osztálytársára Emesére.

- Hidd, el Nekem is vannak – csak más jellegűek – mentegetőzött a lány, miközben felvitte a számítógépre Zsuzsa adatait.

- Ne altass! Mi gondod lehet? Se férjed, se gyerekeid, se devizahiteled… Csak magadról kell gondoskodnod – ami nem lehet túl nehéz olyan karrier és fizetés mellett, ami neked van.

- Nos, szerintem inkább arról beszéljünk, ami miatt felkerested az ügyvédi irodámat…- terelte másra a szót Emese.

- Mert biztos jó a fizetésed… - kötötte az ebet a karóhoz a nő.

Emese összeráncolta a homlokát. Legszívesebben beolvasott volna Zsuzsának, de intelligensebb volt annál, semmint hogy a szemére vesse: 17 évesen nem volt muszáj férjhez mennie egy alkoholistához, nem tartott senki sem fegyvert a homlokához, hogy 6 gyereket szüljön, és senki sem kényszerítette arra, hogy több tízmilliós hitelt vegyen fel a házukhoz.

- Igen. Jó. De megdolgozom érte nap, mint nap. Nos, adok egy tájékoztatót a lehetőségeitekről. Olvassátok át, gondolkodjatok el rajta, és a mellékelt szerződés-tervezetet kitöltve gyertek majd vissza és megbeszéljük az adásvétel részleteit. – mondta Emese.

- Soha nem érzel semmiféle sajnálatot azok iránt, akiket az utcára teszel? – emelte fel a hangját Zsuzsa.

Emese elgondolkodva dobolni kezdett az íróasztalán.

- Őszinte legyek? Jó, őszinte leszek: az ilyen esetekben, mint a tietek nem. Csak a mának éltetetek, meggondolatlanul szórva a pénzt… Magatoknak keresve ezzel a bajt!

Zsuzsa döbbenten pillantott rá.

- És még be is vallod? Amilyen kíméletlen és arrogáns vagy nem csoda hogy senkinek sem kellettél… - vagdalkozott kipirulva, majd sarkon fordult és kiviharzott az ajtón.

Emese arcán cinikus mosoly futott végig:

- Még szerencse, hogy nincsenek hétköznapi gondjaim…