(M)ilyen az élet - Napi 1perces

Írta: ,

A vörös hajú, ötéves energiabomba zavartalanul csapdosta a félméteres faággal játszótársát.
 

– Neee… Ez fáj! Ne ütögess! – próbált az elhajolni előle, sikertelenül.

Az anyukák a közeli padnál állva, mosolyogva nézték gyerekeik viaskodását, de érthetetlen módon nem avatkoztak közbe.

– Nem is fájhat, alig érek hozzád…– nevetett a vöröske, majd eldobta a faágat, és lehajolt egy marék kavicsért. – Akkor játszunk ezzel! – kiáltotta, majd dobálni kezdte a sírástól maszatos arcú társát.

A férfi nem nézhette tétlenül:

– Azonnal fejezd be! Nem látod, hogy fájdalmat okozol! – lépett oda hozzájuk.

Mindketten a férfira néztek – szinte mintha megállt volna az idő.

– Anya! Anya! A bácsi nem hagy bennünket játszani! – rohant oda az édesanyjához a vörös hajú kisfiú.

A két nő fúriaként sietett oda hozzá.

– Mit akar a gyerekeinktől?

– Hogy képzelte, hogy a közelükbe megy? 

– Talán pedofil! Hívni kellene a rendőrséget! – záporoztak rá a vádak.

– Én… Én csak megakadályoztam, hogy a nagyobbik bántsa a kisebbiket! – mentegetőzött a férfi.

– Mi köze hozzá, hogy ki kit bánt! Nem a maga gyerekei, nem a maga gondja… – érvelt az egyik nő.

– De ki is verhette volna a szemét… – dadogta a férfi.

– És? Akkor mi van? Legalább megtanulják, milyen az élet…

A férfi lehajtott fejjel, leforrázottan kullogott el.

– Igen. Megtanulják. ILYEN az élet…– dünnyögte bosszúsan.