Megmérgezett kapcsolatok - Napi 1perces

Írta: ,

– Nem tudom, lányom, téged ki tanított meg főzni, de hogy kontár munkát végzett, az nem vitás! Hogy lehet így túlfűszerezni ezt a levest? Már fel sem lehet ismerni, mi is lenne ez!

– A krumplit soha ne pucold ilyen vastagon, a felét így elfaragod!

– Ne vásárolj tisztítószereket! Az ecet, és a szódabikarbóna ugyanúgy megteszi…
Már megint új cipőt vettél? Nekem két évtized alatt összesen 4 pár cipőm volt: egy téli, egy nyári, egy temetésre járós, és egy tartalék… Neked bezzeg már két szekrény is tele van vele…

– Én az uramat soha nem engedtem el munkába ilyen gyűrött ingben!

Emese összeráncolt homlokkal hallgatta anyósa kéretlen „tanácsait”. Régebben a szívére vette minden kioktató megnyilvánulását – de az elmúlt öt év folyamatos trenírozásai révén mára már csaknem immunissá vált irántuk.

Szinte már meg sem hallotta, amit az idős asszony mondott. Most is tette a dolgát: összeszedte a férje szennyesét a mosáshoz. Sorra ürítette ki a nadrágzsebeket, amikor egy gondosan összehajtogatott papírlap akadt a keze ügyébe.

Mivel nem szerette volna kidobni anélkül, hogy ne tudná, nem fontos-e, széthajtogatta. Egy szállodai számla volt – szobafoglalás a következő hétvégére két személy részére. Rögtön tudta, hogy nem stimmel valami: a férje igaz bejelentette, hogy konferenciára utazik, de ő úgy tudta, hogy egyedül.

– Mi az nálad? – lépett oda hozzá az anyósa, kikapva a kezéből a papírlapot.

– Gyanús… Én a Te helyedben a körmére néznék…

– Dehogy… Dani nem olyan… – hárított, de a szíve hevesen dobogott az idegességtől.

– Nem? Mielőtt téged választott, hetente cserélgette a barátnőit…

– Az már régen volt, talán igaz sem volt…

– De nem csoda, hogy másnál keres vigasztalódást… Ahogy mindig is mondogattam neki, rosszul választott… Nem tudsz főzni, nem tudsz vasalni, elpazarolod a pénzt, amit keservesen megkeres, ráadásul a házastársi kötelességedet sem teljesíted, ahogy kellene… ezért keres magának mást, aki törődik vele – ömlöttek az asszonyból a vádak.

– Igen. Keresek… Valakit, aki a sok munka után eljön velem a hétvégén pihenni… Valakit, aki évek óta gondoskodik rólunk, aki elviseli a rigolyáidat, a folytonos szurkálódásaidat… Valakit, akivel a jövő hónapban különköltözhetek, és új életet kezdhetek… Mert elegem van ebből a mérgezett légkörből, amivel nap, mint nap szembesülnöm kell, amikor hazajövök… – mondta a férfi, majd kézen fogta a feleségét. – Gyere! Ma étteremben vacsorázunk!

Az anyja sápadtan kapkodott levegő után.

– Ja, és anyuka! A biztonság kedvéért kihívtam a mentőket, azonnal itt lesznek, már ha rosszul lenne a nagy izgalom hatására…