Megérzés - Napi 1perces

Írta: ,
– Apu ma sem fog hazajönni... – fészkelődött az ágyában Zsófi, inkább tényként megállapítva, semmint kérdezve.

– Apu ma sem fog hazajönni... – fészkelődött az ágyában Zsófi, inkább tényként megállapítva, semmint kérdezve.

– Nem. Ma sem fog. Mondtam már: külföldön dolgozik, s onnan nem jöhet haza minden este –  válaszolta az édesanyja elszoruló torokkal.

– Ugye, ti is el fogtok válni, mint a Peti anyukájáék? – nézett riadtan a kislány.

Az anyját mellbe vágta a köntörfalazás nélküli kérdés.

 – Mondok neked még egy mesét, hátha sikerül elaludnod– tért ki a válaszadás elől, s elővette a mesekönyvet. A kislány lehunyta a szemét – .. és boldogan éltek,amíg meg nem haltak – fejezte be az olvasást,betakargatta a kicsit, megsimogatta szőke fürtös buksiját, majd óvatosan az ajtó felé osont.

– De azért kéthetente én is láthatom, s elvisz majd az állatkertbe? – suttogta Zsófi elhaló hangon az anyja után.

– Persze. Biztosan így lesz – húzta be maga mögött az ajtót a nő, s zokogva roskadt a pici előszoba egyetlen székére. Elborzadva gondolt a rá váró megpróbáltatásokra, amelyekben csak egyetlen vigasza a kislánya marad. De miatta érdemes lesz tovább küzdenie.