Kóstoló - Napi 1perces

Írta: ,

Engedve a kor követelményeinek, eldöntötte: felveszi a versenyt a konkurenciával, és él a marketing nyújtotta bombabiztos vevőfogásokkal. 

Először kissé nevetségesnek találta még az ötletet is: 800 lelkes kis falujukban szórólapozzon, plakátokat ragasszon, tegyen úgy, mint a városi nagyok, de aztán a lánya meggyőzte, kicsiben is működni fog: kóstolóval egybekötött vásárt hirdetett.

Egy teljes héten át készültek: feldíszítették az üzletet, evőeszközöket béreltek, és ipari mennyiségben készítették a bevezetésre szánt édességeket, az újfajta süteményeket, tortákat.

A nagy napon alig lehetett mozdulni a boltban: eljött a falu apraja-nagyja – sorban megkóstolva mindent.

Fénysebességgel ürültek a tálcák, sorra zsebelhette be a dicséreteket, szinte már fájt a válla a sok vállveregetéstől.

– Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek… Örömmel tölt el, hogy ennyire ízlett mindenkinek minden…  – habogta fülig vörösödve zavarában. – Most pedig éljetek a lehetőséggel, és vásároljatok kedvezményesen! Vigyetek haza is az újfajta finomságokból…

A tömeg viszont nem nagyon akart mozdulni a pult felé: az újonnan kitett kóstolós tálcákat lepték meg újult erővel.

– Erzsike! Mennyit csomagoljak abból az datolyás krémesből, amit éppen eszel?

Erzsike gyorsan legyűrte az utolsó falatot:

– Á! Köszönöm, nem kérek… Nekem ez túl, hogy is mondjam… Túl egzotikus… 

Vásárlásra buzdító felhívása sorra pattant vissza „potenciális” vevőiről. A nap végeztével egy tanulságot levonhatott: nem hiába félt a marketingtől – falun csak félig-meddig működött, mert kóstoló az volt, de hogy vásár is lett volna? Azt nem mondhatná!