Kor-kép - Napi 1perces

Írta: ,

Irodai munkára agilis munkatársat keresnek – a megyei lap hirdetése szerint. 

Barátnőm rögtön lecsap a lehetőségre, és hogy ne egyedül kelljen tövig rágnia a körmeit izgalmában, magával cipel.

Külvárosi cím, eldugott átlag kockaház, garázsból kialakított iroda. Én kívül megállok, onnan figyelem az eseményeket. Az asztal mögött kopasz kis ember fontoskodik – s sorra teszi fel a keresztkérdéseket a jelentkezőknek.

– Végzettsége?
– Nyelvtudása?
– Tervei?
– Hol dolgozott eddig?
– Mennyi időt töltött el ott?
– Családi állapota?
– Hány gyereke van? Sokat betegeskednek?
– Mikor akar szülni?
– Családjában szorul valaki ápolásra?

Lassanként azt hiszem, hogy egészségügyi vagy szociális felmérést végez a jelentkezők között, akik a közül a válaszok hallatán játszi könnyedséggel szórja ki a „férgesét”. 

– Betegségei? – fordul most barátnőm felé, aki felháborodásában alig tud válaszolni.

– Nem hinném, hogy ez magára tartozik… – nyögi.

– Már hogyne tartozna rám… Egyébként elmehet. Nincs szükségem olyanokra, akik annyira önállótlanok, hogy kísérővel érkeznek az interjúra…

Ennyiben maradnak.