Köldökzsinór - Napi 1perces

Írta: ,

– Haza AKAROK menni! Egy percig sem maradok itt tovább! Anya, azonnal gyere értem! – zokogta a telefonba kétségbeesetten.

– De az Isten szerelmére, mi a baj? Beteg lettél? Vagy bántott valaki? Miért nem szólsz a tanáraidnak, biztosan segítenek neked – ajánlotta Erika.

– Nem. GYERE ÉRTEM! AZONNAL! Itt nem lehet kibírni egy nappal sem többet! Ha szeretsz, megteszed… – szipogott tovább.

Erika fejében villámként cikáztak a gondolatok: még alig három napja, hogy elkezdődött a tanév, és beköltözött a kollégiumba, már baj van. De mi történhetett, ami ennyire kiborította a fiút? Rossz jegyet kapott? Vagy csúfolják?  Vagy megverte valaki? Vagy beteg lett? Elképzelni sem tudta, mi lehet a probléma.

– Zolikám, kisfiam! Tudod, hogy nem hagyhatom itt a munkám egyik pillanatról a másikra! Kell egy kis idő, amíg elkérem magam a főnöktől, elhozom az apád kocsiját, és odaérek… Bírd ki addig, ne aggódj – amint tudok, ott leszek. 

Ennyiben maradtak. Erika eszelős gyorsasággal intézte a dolgait, alig 4 óra múlva már kettesével szedte a kollégiumban lépcsőfokokat. Alig kapott levegőt, amikor benyitott a fia szobájának ajtaján.

Lelki szemei előtt a láztól és a fájdalmas kínoktól fetrengő, magányos gyerek elgyötört arca lebegett, aki alig várja, hogy édesanyja hazavigye, és ápolja. Ehelyett mi fogadta? Fia vihogva társalgott a szobatársaival, miközben hatalmasat harapott a hamburgeréből.

– Szia, Anya! A probléma megoldódott: a fiúk megmutatták, hogy közelben hol van kajálda… Mert, amit itt főznek, az ehetetlen… Ne haragudj, hogy idecsődítettelek… De, ha már itt vagy, igazán hagyhatnál még nálam vagy 10 ezer forintot, sok a nem várt költség.

Erika nevetni kezdett. Egyrészt a megkönnyebbüléstől. Másrészt, mert tudta: eljött az ideje, hogy véglegesen elvágja a képzeletbeli köldökzsinórt, ami még mindig összekötötte őket… Az önállóságnak ára van.