Kioktatva - Napi 1perces

Írta: ,

Imádok piacozni. Elvegyülni a tömegben- átvenni az emberáradat lüktetését, beszívni a frissen sültek vagy a gyümölcsök illatát, nézelődni, válogatni, alkudozni – sikerélményekkel gazdagodni.

Szeretem a régi tárgyakat is – tárgyakat, amelyeknek saját történetük van, amelyek sokat láttak, és sokat hallottak, és ki tudja, már hányadik gazdát szolgálják.

A földre terített kartonlapon porcelán díszek és üvegedények sorakoznak tarka összevisszaságban – mögöttük termetes asszonyság terpeszkedik egy rozoga kisszéken.

– Mennyibe kerül az a kávéskészlet? – bökök a díszes csészékre.

– 12 000 Ft. Valódi Herendi… – hangzik a tömör válasz.

Borsos az ár, bizonytalan az eredet, ezért inkább szemlesütve továbbsomfordálok. De a fülemet, azt nem tudom „becsukni”:

– Nem csodálkozni kell, kisasszony, hanem dolgozni, hogy legyen pénze ilyen úri huncutságokra is…

Na, ja! Ha nem mondja!