Kifizetetlen számlák - Napi 1perces

Írta: ,

– Tartozol nekünk! Sokkal tartozol! – hajtogatta az édesapja, de ő a vállát vonogatta.

– Senki sem kért meg rá, hogy segítsetek! 

– De a fiunk vagy! Felneveltünk! Tanítattunk! Mindenről lemondtunk érted! És most ez a hála?

– Értsd meg, Apa! Ez az egyetlen járható út! Én csak így tudok segíteni rajtatok! 

– Így?! Ez nem segítség! Azt hiszed, a pénzeddel mindent el tudsz intézni? Azt hiszed, kifizeted a számláinkat, és ezzel már meg is tettél mindent értünk? Nem fiam, ez nem így működik…

A középkorú férfi felsóhajtott:

– Apa, el kell fogadnod, hogy én nem lehetek veletek folyamatosan. Saját családom van: feleségem, gyerekeim, önálló egzisztenciám…

– Igen, aminek az alapjait mi teremtettük meg azzal, hogy a saját igényeinket a háttérbe szorítottuk! Hálátlan vagy, önző és kegyetlen. Tudod, anyád mennyit bánkódik emiatt? Ebbe betegedett bele! 

– Persze. Csakis miattam történhetett! Ne beszélj butaságokat! 

– Már megint vitatkoztok? Miért csináljátok ezt folyton? – lépett be az ajtón a csontsovány idős asszony, láthatóan összegörnyedve a fájdalomtól.

Mindketten elhallgattak. 

– Nem éri meg több szót pazarolni erre az egészre, papa! Úgy lesz, ahogy Kálmán akarja… Mi tényleg képtelenek vagyunk egyedül elboldogulni… Ő pedig nem fordíthat hátat mindennek, családnak, munkának, miattunk… Holnap felhívom a gondozói szolgálatot, és megkérem őket, hogy segítsenek összepakolni a holminkat. 

A fia szomorúan lépett oda hozzá:

– Sajnálom édesanya, de nem tehetek mást. Ígérem, az idősotthonban gyakran meglátogatunk majd benneteket… Természetesen a legjobb szobát fogjátok kapni, állok minden költséget – ölelte át szorosan.

– Igen, fiam… Fizeted a számlákat… Tudom, hogy jót akarsz…

– Két hét múlva beköltöztek az idősek otthonába. Tágas, világos szobájuk volt, mindenben lesték a kívánságaikat, kényelmes és biztonságos volt minden. 

Három hónappal később Kálmán döbbenten állt a szülei ravatalánál, és nem értette miért érez mardosó bűntudatot, amikor ő aztán tényleg mindent megtett, amit csak lehetett: fizette a számláikat. Soha nem hitte volna, hogy mégis ennyi kifizetetlen marad…