Kéregetve - Napi 1perces

Írta: ,

Hol is lehet ma kéregetni? Elvileg mindenhol, gyakorlatilag sehol. Vagy éppen fordítva: elvileg sehol, gyakorlatilag mindenhol? 

Nap mint nap belebotlunk a szegénység olyan elborzasztó mélységébe, ahol már nincs sem büszkeség, sem önbecsülés, sem emberi tartás csak a napi betevő számít.

A napi betevő sör, vagy pálinka, vagy cigaretta… – gondolják most sokan. Igen. Sajnos nagyon sokan erre „gyűjtenek”. Agytompítóra, ahogy nemrég fogalmazott valaki.

Mert a valóságot felfogni és elfogadni, uram bocsá változtatni rajta nehéz és sokszor lehetetlennek tűnő feladat.

Ahogy az egyik áruház ajtaja előtt a tűző napon vörösre sülő alig ötvenes férfinak is, aki naphosszat ácsorog a bevásárlókocsi-tároló mellett, és éberen lesi potenciális áldozatait.

Ha a kocsiban kevéske áru szomorkodik, nyugton marad – hisz semmi jóra nem számíthat.

Viszont ha alapos készletfeltöltésről árulkodik az áru mennyisége, megélénkülve figyeli a delikvens minden mozdulatát, majd a kellő pillanatban lecsap. Meglepően udvariasan, halk szavakkal, és esdeklő tekintettel felajánlja segítségét – és általában sikerrel is jár.

Nemrég az egyik kedves vásárló jobban is megszánta a kelleténél, és az átengedett bevásárlókocsi mellé még adni akart neki egy liter tejet és három kiflit. Kár volt.

Az úriember ugyanis mélységesen megsértődött – és dúlva-fúlva elviharzott mondván: „Nem vagyok én koldus! Én csak segíteni akartam…”

Ja, kérem. A segítség az segítség – még ha alkalmanként 100 Ft-ba is kerül.