Kapcsolati tőke - Napi 1perces

Írta: ,

Etelka átkozta a percet, amikor belevágott az egészbe. Előre tudta, hogy ez lesz: képtelen lesz teljesíteni az elvárásokat. De nem tudott nemet mondani nagybeteg édesapjának, aki arról álmodozott, hogy a kisebbik lánya is sikeres vállalkozó lesz.

Mint a nővére Klára. Igen, „Klára” – nem Klári, nem Klárika –, mert az komolytalan, hanem Klára.

Ő volt a családban az etalon – hozzá képest ítéltek meg mindent, és mindenkit. Őt is. Klára könyvelőiroda tulajdonos volt, köztiszteletben álló ügyfelekkel, befolyásos kapcsolatokkal. 

– A kapcsolati tőke, kislányom, hidd el, mindennél többet ér… – mondogatta az édesapja, amikor ő kézzel-lábbal tiltakozott a negédes üzleti vacsoráktól.

Utálta az egészet – mégis ezzel kellett foglalkoznia. Rendezvényszervező vállalkozása oly messze állt monogám, befelé forduló énjétől, hogy folyamatosan fizikai fájdalmat érzett miatta. Most is lüktető halántékkal indult el az étterembe, ahová a legújabb „lelazító” programot szervezte a könyvelőiroda potenciális ügyfeleinek.

– Megmondtam, hogy vörös rózsa legyen az asztalokon! Még ennyit sem lehet rád bízni! – ugrott egyből a torkának Klára, ahogy belépett az ajtón.

– Direkt nem azt rendeltem… Nem Valentin-napra készülünk, hanem…

– Hanem egy szolidnak nem mondható bulira, ahol a kedves meghívott urak önfeledten szórakozhatnak a hölgyvendégeikkel – fejezte be a mondatot Klára mindentudó férje, aki soha nem rejtette véka alá, mennyire gyűlöli Etelkát.

– Nekem ettől felfordul a gyomrom… 

– De a kapott jutaléktól bezzeg nem… – jegyezte meg epésen Klára. – Ó az én drága ártatlan kishúgom… Istenem, mennyi mindent nem tudsz Te még az életről. Ha rajtad múlna, felkopna az állad… Az idealizmusod nevetséges olyankor, amikor nemrég fizetted ki a sztriptíztáncosnők bérét.

Etelka szégyenkezve sütötte le a szemét. Igen. Ahogy kifizette a titkos találkahelyek bérleti díját, ahogy céges ajándékokat vitt a leendő ügyfeleknek, ahogy jutalomutakat szervezett a hozzájuk évek óta hűséges klienseknek. 

– Ma este nem bánnám, ha Te is velünk tartanál… a bank vezérigazgatója nagyon érdeklődött irántad... nem ártana, ha segítenél egy kicsit gördülékenyebbé tenni a holnapi tárgyalásainkat.

Etelka borzongva nézett nővérére. 

– Felejtsd el! Erre nem fogsz rávenni semmivel! – tiltakozott.

Klára elmosolyodott.

– Talán a vállalkozásod szorongató hitelét is át tudná ütemezni… Kellő simulékonysággal a részedről bármire rávehető.

Etelka átkozta a percet, amikor apja álmait akarta teljesíteni, és nem a saját útját járta. Előre tudta, hogy ez lesz: képtelen lesz teljesíteni az elvárásokat. Mert nem. Azt már nem. Belőle nem csinál a nővére „jutalomfalatot” egyetlen vérszomjas fenevadnak sem.