Jóindulat - Napi 1perces

Írta: ,

Gyakorlott sokat-utazóként tudom: vannak dolgok, amelyek nélkülözhetetlenek egy út során.

Így aztán induljunk is bárhová, autónkból nem hiányozhat a legalább kétszeri étkezésre elegendő, meleget jól bíró étel, a több flakonnyi ásványvíz, a gyógyszeres dobozka, a pótruha, az esőkabát, a nassolnivaló, a pótcipő, a megyei telefonkönyv.

Az esetek nyolcvan százalékában szerencsére legtöbbjükre semmi szükség, de a fennmaradó 20% éppen elegendő ahhoz, hogy meggyőzzön bennünket: igenis van értelme a cipekedésnek.

Mint legutóbb: autónk nemes egyszerűséggel a legforgalmasabb kereszteződésben adta meg magát: természetesen zuhogó esőben, a reggeli csúcsban. Az autósok tömény közönyének közepette nagy nehezen sikerült félretolnunk – majd elindult a hibakeresési játék: vajh’ mi lehet a baj?

Nem sokra jutván előkotortuk a telefonkönyvet, balgán azt gondolva, hogy a közeli szerelőműhelyek valamelyikéből segítséget kaphatunk. Nem. Nem kaptunk – mindenkinek halaszthatatlan dolga volt.

Ahogy az alig 120 kilométerre lévő saját szerelő-barátunk sem tudta bevállalni, hogy értünk száguldjon. Teljes tanácstalanságban majszoltuk a kiflijeinket – az elsuhanó autósok kíváncsi/kárörvendő/csodálkozó/sajnálkozó tekintetének kereszttüzében, amikor végre megállt előttünk egy furgon, s kiszállt belőle egy ismeretlen.

Tíz perc múlva már vígan furikáztunk hazafelé. Gyakorlott sokat-utazóként tudom: vannak dolgok amelyek nélkülözhetetlenek egy út során – s ha nincs összehajtogatható-felfújható pótautónk, akkor a legfőbb a jóindulat.