Job-food - Napi 1perces

Írta: ,

Olvasom: egyre népszerűbb a divatos nevén „street-food” vendéglátási forma, tehát azok a helyek, ahol a mindennapos rohanás közben az úgymond „megveszed, és menet közben megeszed” ételek részesülnek előnyben.

Elképzelem a táplálkozási szokásairól negatív értelemben egyébként is elhíresült magyar honpolgárokat, amint reggel munkába menet két nagy szelet fehér kenyér közé tett rántott szeletet majszolnak a metró / a busz / a taxi felé rohanva; vagy ebédre jófajta tartalmas gulyáslevest szürcsölgetnek; vacsorára pedig az unalomig evett hamburger helyett sült kolbász, vagy májas hurka ad elfoglaltságot mindkét kezüknek.

És csak habzsolnak, és csak falnak – rohanva, sietve halaszthatatlan dolgaik után, menet közben –, egy pillanatnyi időre sem állva meg. Nem tudom, mindez kinek jó (a vendéglátósokon kívül), merthogy garantáltan egészségtelen, az biztos.

Habár, ha jobban belegondolok, mégis tudom: a street-food mintájára a munkaadók ki fogják találni a „job-food” rendszerét, ahol, és amikor megszűnik létezni az ebédidő.

Hiszen a titkárnő két akta iktatása közben vígan salátázhat, a favágó nyugodtan szalonnázhat, míg dől a fa, a sebész is falatozhat, míg eláll a vérzés; a tanár. míg felel a diák; a rendőr, míg bottal üti a rabló nyomát; az adóellenőr. míg álruhában próbavásárol; a kőműves míg köt a beton.

A viccet félretéve: hova lesz a világ, ha már arra sincs időnk, hogy ülve, nyugodt körülmények között, kulturáltan étkezzünk…?