Hazatérés - Napi 1perces

Írta: ,

Idős nénike vonszolja maga után hatalmas bőröndjét. Megtorpan, idegesen pillant órájára, majd újra beleveti magát a tömegbe.

Kifulladva ér a buszállomásra.

– Mikor indul Magyarcsanád felé a busz? – fordul tanácsért egy fiúhoz. – Tudják, írt a fiam. Vár engem. Végre újra együtt lehetünk... – meséli a körülötte állóknak. 

– Senki sem figyel rá. Egészen addig, míg megérkezik a busz. Már éppen szállna fel, amikor megragadja a vállát valaki.

– Margit néni! Már mindenhol kerestük… Felforgattuk az egész otthont. Hová indult?

A nénike egész testében megremeg.

– Haza akarok menni! A fiamhoz… Azt írta, vár rám! – nyögi.

– Ugye, elmehetek? – néz könyörgőn gondozójára.

– De hiszen a fia három éve már Bécsben él! – mondja az ápolónő, majd ijedten a szájához kap: nem lett volna szabad elmondania.

– Bécsben? – sápad el az idős hölgy. – Az nem az én otthonom – sóhajtja, és a tekintete a távolba mered. 

Lelki szemei előtt megjelenik a gyümölcsfák sűrűjében megbúvó verandás ház, az otthona, az élete. Még csak utána sem néz az induló busznak. Vékony testét rázza a sírás.