Hálapénz helyett - Napi 1perces

Írta: ,

– Nem. Én nem fogom elvenni… Nem azért tanultam annyi éven át, hogy elvegyem az amúgy is szenvedőtől az utolsó megtakarított fillérjeit! – mondta, miután átvette a diplomáját.

– Ne legyél már képmutató! Mindenki elveszi! Kivétel nélkül mindenki: még a takarítónő is, még ha csak egy kávét főz is a betegnek… Akkor te miért kéretnéd magad? Hiszen TE állsz órákat a műtőasztal mellett, s tartod a kezeidben az életét! TE vállalsz felelősséget minden egyes vágásért, minden egyes gyógyszerért, minden egyes döntésért, ami a gyógyulásához kell… – győzködte az édesanyja.

– Akkor sem… Ellenkezik az elveimmel… – felelte, és ehhez tartotta magát évtizedeken át.

Ennél fogva neki soha nem kellett boltban vennie: bort, pálinkát, bonbont, kávét, bontott csirkét, sertéshúst, libamájat, kacsahúst, gyapjútakarót, mobil telefont, karórát, dísztárgyakat.

Ugyanis eggyel nem számolt: a betegei hálájával, amit mindenképpen ki szerettek volna fejezni…