Hajnali lecke - Napi 1perces

Írta: ,

A vasárnapi ködös-borús hajnal csendjét fiatalok harsány kacagása űzi messzire.

Buli után vannak... kellően fáradtak már ahhoz, hogy hazamenjenek, de túlságosan túl vannak pörögve még ahhoz, hogy ezt hang nélkül abszolválják.

Ital, drog vagy csak a fiatalság kifogyhatatlan energiája duzzad izmaikban, lüktet ereikben – nem tudni, mindenesetre jó poénnak tartják a kukák kiborogatását, a papírgalacsinok szétdobálását, a fémkerítések rugdosását, a fülsüketítő kurjongatást.

Egyikük – egy langaléta, felnyírt hajú – menet közben megnyitogat minden kapukilincset, s ahol végre enged a zár, benyargal az udvarba és dönt-borít mindent: virágállványt muskátlistól, kerti törpét, széket, asztalt, rózsalugast. 

– Gyertek már! Jó buli… – de a többiek nem mozdulnak.

A pillanatok alatt szétdúlt udvaron azonban nem várt társa akad: egy dobermann személyében, aki ugyan beengedte, de kifelé már hangos nemtetszésének ad hangot: ugat, morog és vicsorít. A fiú meg sem mer moccanni, arcáról lefagy a magabiztos mosoly, bátorsága elillan.

– Srácok! – suttogja először, majd félelmében üvölteni kezd. – Hé! Segítsetek! Segítsetek! – szemében a rémület ver tanyát, izmai pattanásig feszülnek, homlokáról kövér izzadtságcseppek kelnek útra.

A többiek is pillanatok alatt kijózanodnak – egy emberként sereglenek a kerítés elé, és megpróbálják elterelni a házőrző figyelmét. Hasztalan. Az eb, mint aki zsákmányra lelt, nem tágít. Végre a háziak is észreveszik a ribilliót.

– Nocsak, nocsak! Kit fogtál nekem? – lép ki az ajtón a pizsamás házigazda, gázspray-t szorongatva a markában. – Jó reggelt fiatalok! Mit kerestek itt ily korai órán? Ahogy látom, unatkoztatok egy kicsit! – néz körbe a csatatéren.

– Azonnal hívja vissza a kutyáját! – sikítja remegve az egyik miniszoknyás lány.

– Eszemben sincs… Egyébként sem hallottam jól, mit mondtál… mintha a kérem szó lemaradt volna a mondat végéről…

– Kérem… – suttogja a lány.

– Rendben. De előtte még fáradjatok be, és tegyetek rendet!

A fiatalok szó nélkül munkához látnak: helyére kerül a virágállvány, a megviselt muskátli, a kerti törpe, a székek, az asztal, a lerombolt rózsalugas.

– Gyere Morzsi! Itt már nincs több dolgod… – hívja vissza a vérebet a gazdája, miután a díszes társaság a kapun kívül kerül.

– Morzsi? Morzsi? – ismételgeti, mint egy mantrát a felnyírt hajú kacarászva, de nevetése nem ragad át a többiekre.

A vasárnapi ködös-borús hajnal csendjébe csak a fiú mondata visszhangzik sokáig:

– Basszus, ez aztán jó buli volt!