Ha sírni kell - Napi 1perces

Írta: ,

Két marokkal szórták egymásra a homokot: a négyéves forma kislány és a hatéves kisfiú. 

Önfeledt dobálózás lett a nyugalmasnak induló homokpogácsa-sütésből, homokvárépítésből. Várható volt, hogy nem lesz jó vége.

Honnan, honnan nem, de előkerült egy tyúktojás nagyságú kődarab is, ami bizony nagyot koppant a kisfiú orrán, aki a meglepetésszerű fájdalomtól először mozdulatlanná dermedt, majd hangos sírással jelezte nemtetszését. Az anyukák rögtön odafutottak.

– Nagyon fáj! – tapogatta meg krumplivá dagadó orrát a kisfiú, majd amikor meglátta, hogy véres lett a keze, még hevesebben zokogott. – Anya! Anya! Meg fogok halni!

– Nincs semmi baj! Csak egy kis karcolás az egész! – nyugtatgatta fennhangon a kislány anyukája.

– Még hogy nincs semmi baj? A lányod megdobta kővel... lehet, hogy el is tört az orra! És nincs semmi baj? – szorított zsebkendőt a fia orrára a fiatal nő, majd feldúltan a másik felé fordult. – Te könnyen beszélsz! Nem a te gyereked orra torzul el egy életre. Lehet, hogy még plasztikáztatni is kell!

– Ó! Ne essünk már túlzásokba! Semmiség az egész, mindennapos dolog a gyerekek között. Egyébként pedig a te fiad az idősebb. Imikének lehetett volna annyi esze, hogy ne szórja a homokot a lányomra! Nem hiába: meglátszik a neveltetés…

– Miről beszélsz? Azt hiszed, hogy azzal, hogy búra alatt tartod Jázmint, bármitől is megvédheted? Csak annyit érsz el vele, hogy egy kényeskedő, anyja szoknyája mögé búvó önállótlan ember lesz belőle…

– Engem TE ne oktass ki! Pont TE akarsz nekem tanácsokat adni, aki még arra is képtelen volt, hogy férjet fogjon magának? Mert hiába estél teherbe, nem kellettél neki!

Az egyébként csendes park zengett a kiabálásuktól – álltak a homokozó közepén, bokáig süppedve a homokba, kipirosodott arccal hevesen gesztikulálva, mint két harcos amazon, és szórták egymásra a féligazságokat.

Eközben Imike letörölte krokodilkönnyeit, kézen fogta Jázmint, és elballagtak a csúszdához. Vidám kacagásuk előcsalta az eddig a felhők mögött bujkáló nap sugarait…