Gyökerek - Napi 1perces

Írta: ,

 – Nem akarok falura költözni! – csapta be maga mögött az ajtót a kamaszlány zokogva.

Apja szánakozva nézett utána, sajnálta, hogy most egyszeriben megváltozik az élete. Itt kell hagynia mindent, ami eddig fontos volt: iskolát, barátokat, szerelmet, helyeket, eseményeket – az eddigi életét.

De nincs mit tenni: menniük kell, a pénz ami az adósságok törlesztése után megmaradt még fél évre sem lett volna elegendő albérletre, rezsire, megélhetésre – vidéken viszont egy takaros kis házat vett belőle, kis konyhakerttel, gyümölcsössel. Igaz, lesz mit javítgatnia rajta, de legalább a sajátjuk lesz, ahonnan senki sem teheti ki őket.

– Nem megyek veled. Inkább odaköltözöm anyához! – lépett ki a szobája ajtaján a lány, és már pötyögte is be a telefonjába anyja új mobilszámát.

– Ahogy gondolod… – legyintett a férfi, miközben tudta: csak csalódás vár a lányára.

– Hogyhogy nem mehetek hozzád? És neked Ő fontosabb, mint ÉN? Anya, hogy teheted ezt velem? Soha többé nem akarlak látni! Gyűlöllek, érted? GYŰLŐLLEK! – csapta le a telefont, és újra zokogni kezdett az asztalra borulva.

– Kicsim! Ne sírj! Már annyiszor átbeszéltük… mennünk kell. Hidd el ott is hamar beilleszkedsz, lesznek barátaid, az itteniekkel is napi szinten tartani tudod a kapcsolatot… 20 kilométerre van a város, szórakozni is tudsz, bevásárlóközpontok is vannak… Nem a világvégére megyünk – érintette meg vigasztalóan a lánya vállát a férfi.

– Tudom, de mégis olyan nehéz… – emelte föl a fejét a lány, kék szemeiből patakokban folyt a könny. – De nem baj. Majd mi ketten megmutatjuk anyunak,hogy nélküle is boldogulunk – letörölte a könnyeit, s felemelkedett. – Megyek pakolni….

Az apja büszkén nézett utána. Igen. El kell vágniuk a gyökereket – átsírt éjszakák, dac, szomorúság, kétkedés, félelem –, új életet kell kezdeniük, új helyen kell gyökereket ereszteniük. Megérdemelnek egy új esélyt a sorstól... még akkor is, ha ez mérhetetlen fájdalommal jár.