Gomba-bomba - Napi 1perces

Írta: ,

Mindenki tudta Zsuzsa néni fiáról, Imréről, hogy alkoholista. Messziről lerítt róla: a káros szenvedélye bizony már több évtizede irányítja az életét – s ő nem tesz semmit azért, hogy ne csússzon tovább lefelé azon a bizonyos lejtőn.

Eleinte az édesanyja még próbálta terelgetni, de amikor másodjára is tettlegességig fajult köztük a vita (Zsuzsa néni kórházba is került), levette róla a kezét: egyszerűen kitiltotta a házából.

Néha-néha összefutottak a helyi bevásárlóközpont előtt (Imre itt végzett, ahogy ő nevezte „közösségi munkát”: a bevásárlókocsikat tologatta vissza a bennük található érméért), vagy a piacon, ahol Imre –gombaszezon idején munkára adva a fejét – a saját két kezével szedegetett gombát árulta. Most is ott állt három kicsomózott kupac mellett – a reggeli hidegben folyton csöpögő orrát törölgetve a kézfejével. 

– Nos, ennyi a mai felhozatal? – lépett oda hozzá a gombaszakértő, alaposan átvizsgálva minden egyes darabot.

– Igen. Nem sok van már… – felelte Imre. 

– Rendben. Itt az igazolás… Szerencsére most sincs benne rossz – nyújtotta át neki az árusítást engedélyező papírlapot. 

– Persze… hogy lenne! Nem most kezdtem, tapasztalt vagyok e téren…

– Az nem jelent semmit, Imre! Tudja, 1 hónappal ezelőtt is volt gond vele… Jobb az óvatosság…

Ennyiben maradtak.  Hosszasan álldogált, várta a vásárlókat. Már a szájában érezte a kisüsti semmivel sem összehasonlítható ízét, de valahogy most senki nem akart gombát venni.

– Nagyon szép gomba… Kár, hogy már csak ennyije van… – lépett végre oda hozzá egy fiatal nő. – Nekem legalább kétszer ennyi kellene…

Imre óvatosan körbekémlelt: a gombaszakértő már elment, lehajolt, s az asztal lábánál lévő szatyorból egy gombával teli zacskót húzott elő.

Van itt még, csak direkt nem tettem ki, ne fogdossa össze senki – borította az asztalra, majd jól láthatóan mellé biggyesztette az igazolást. – Látja – mind jó… Nyugodtan megveheti…

Idő kérdése, mikor fog robbanni Imre gomba-bombája…