Frontok – Napi 1perces

Írta: ,

– Szerencsére Imre bácsinak nincs semmi baja… Biztosan csak a vérnyomása ingadozik a frontok miatt… – paskolta meg bíztatóan az idős férfi ráncos kezét a fiatal orvosnő.

– De annyira ránk ijesztett, amikor lefordult a székről ebéd után… Tiszta lila volt az arca… – aggodalmaskodott a lánya, miközben ráterítette az otthonról sebtében odadobott kockás plédet.

– Igen… a keringési zavar ezzel jár. Mindenesetre most egy pár napig ne terhelje túl magát… Pihengessen egy kicsit… – javasolta a doktornő mosolyogva.

– Eddig is… Eddig is… Ezt tettem – nyögte a férfi nehezen, jól hallható volt, ahogy minden egyes légvételnél sípol a mellkasa.

– Biztos, hogy nem kellene egy éjszakára bent tartani? Itt mégiscsak jobban tudnák figyelni a reakcióit.

Az orvosnő elkomolyodott – láthatóan nem tetszett neki a nő megjegyzése.

– Nem. Meglátásom szerint nem indokolt a kórházi megfigyelése…– majd már-már gúnyosan még hozzátette. – Ha minden kis rosszulléttel befektetnénk az érintetteket, nyithatnánk egy új kórházi osztályt a részükre. Tessék türelmesnek lenni, a gyógyuláshoz idő kell…

– De hisz azt mondta, hogy nem is beteg… Én nyugodtabb lennék, ha…

– Valóban. Nem beteg, csak frontérzékeny… – szakította félbe a doktornő .– Haza lehet menni! További szép napot! – mondta, és otthagyta őket a sürgősségi várótermében.

Imre bácsi másnap reggelre az otthonában elhalálozott. A tüdőembólia nem volt tekintettel arra, hogy aznapra már frontmentes volt az idő…