Fogadalom - Napi 1perces

Írta: ,

Kata már előre látta: ez az estéje is pontosan ugyanúgy el lesz puskázva, mint az összes eddigi. Bálint megint késett, ami csak egyetlen dolgot jelenthetett: a Vigadót is útba ejti hazafele jövet. És ez már így ment két teljes éve.

Eleinte veszekedett miatta, röpködtek a csészealjak és tányérok, csörömpöltek az üvegpoharak – gazdagodott a helyi szupermarket.

Aztán következett a „megveszem én neked az italt, csak itthon idd meg” – fejezet, de ez sem sokáig működött, lévén, hogy az egyedül ivást a férje rém unalmasnak találta.

Mára már odáig értek, hogy minden reggel letette a nagy esküt: „Ígérem, egy kortyot sem iszom!”, majd este vesztesként támolygott haza gyökér-részegen.

Mint, ahogy most is – hallotta a bizonytalan kaparászást az ajtónál – néhány feles és sör után nehéz volt egyből beletalálnia a kulcslyukba.

– Kata! Katica! Bogaram! Hazaértem… – lépett be az ajtón, kezében egy óriási csokor vörös rózsával Bálint.

Kata rácsodálkozott: ez új momentum volt – de ha azt hiszi, hogy ezzel elfeledteti vele a mérgét, hát nagyon téved.

– Neked hoztam… Nem is örülsz?

– Lehelj rám! – lépett oda hozzá, de hiába szimatolt, alkoholnak semmi nyomát nem érezte, csak az arcszesz kellemes illata áradt róla.

– Nem ittam egy kortyot sem… Semmit… Még csak a Vigadóban sem jártam…

– Na és? Azt hiszed, ezért dicséret jár? Vidd innen ezt a gazt! – dobta odébb a konyhaasztalról a csokrot.

– Ne legyél már ennyire morcos… na! Gyere ide, hadd öleljelek meg!

Kata hátrálni kezdett.

– Meghibbantál? Mi van veled? Nem fogom ünnepnapként számon tartani azt az egy napot, amikor két teljes év után végre józanon érsz haza!

– Pedig bejegyezhetnéd a naptáradba, mert ezen túl ez így lesz, kicsim… – felelte a férfi, és szenvedélyesen megcsókolta a meglepetéstől mozdulni sem bíró nőt.

És valóban így lett. Bálint attól a naptól fogva nem ivott több alkoholt. Kata már arra gondolt, hogy elküldi orvoshoz – hátha valami szervi baja van, mert nem igazán értette, mi történhetett, ami ennyire megváltoztatta a hozzáállását. Csak sok-sok év elteltével vallotta be, miért döntött úgy, hogy leteszi a poharat.

„Amikor egyik este hazafelé botorkálva majdnem elütött egy kamion, és tíz centin múlott az életem, ráébredtem arra mi az, ami igazán fontos az életben. Ott és akkor megfogadtam, hogy soha többé nem teszek olyasmit, amivel fájdalmat okozhatok azoknak, akik a legjobban szeretnek.”