Flegmaság - Napi 1perces

Írta: ,

Világéletében tisztelte az orvosokat. Tisztelte a tudásukat, a bátorságukat, a türelmüket, az emberségüket. Nem is volt soha, semmi panasza a munkájukra.

Az új háziorvosával még szerencsére nem volt szerencséje találkozni, egészen a mai napig, amikor is észvesztő epegörcs vágta ketté nyugalmas hétköznapját. Gyorsan hívta a fiát, aki aggodalmaskodva vitte fel a rendelőbe.

Már amikor beléptek az ajtón érezte, hogy nincs rendben valami. A magas, szikár férfi észrevehető bosszúsággal az arcán az órájára pillantott, majd levegőnek nézve a fájdalomtól kétrét görnyedő asszonyt a fogashoz lépett, és elővett egy kis tubusos kenőcsöt.

Kimért mozdulatokkal letekerte a kupakját, a mutató ujjára nyomott egy kis kenőcsöt, és a tükörhöz sietve óvatosan bekente a szája szélét. 

–  Doktor Úr! Nagyon fáj… –  nyögte az asszony elkínzottan.

–  Tudna várni még egy pillanatot? Egyébként sem mondta senki, hogy bejöhet…

–  De nyitva volt az ajtó, és én azt hittem, hogy…

–  Ez a baj! Maguk itt falun mind azt hiszik, hogy a rendelő egy átjáróház! –  dörögte.

Megmosta a kezét, majd feltett egy zöld szájmaszkot.

–  Na, most már panaszkodhat!

–  Begörcsölt az epém… Rettenetesen érzem magam. Fáj, hányingerem van, lehet, még lázas is vagyok… –  tapogatta az oldalát az asszony.

–  És? Egyből orvoshoz tetszett szaladni?

–  Igen, mert nagyon fáj…

–  És nem tetszett fájdalomcsillapítót bevenni?

–  Nem mertem, mert a múltkor is rosszul lettem tőle… 

–  És másfajtára nem is gondolt, hogy vesz be? Hiszen annyi recept nélkül kapható pirula van, amit nyugodtan bevehetett volna? Na, mindegy. Most adok egy injekciót, attól jobban lesz. 

Az asszony megadóan tűrte, hogy az asszisztens beoltsa.

–  A saját érdekében tanácsos lenne, ha betartaná a diétát, és nem zabálna össze annyi zsíros ételt. A szalonnát, és a füstölt kolbászt felejtse el! Legközelebb pedig vegyen be görcsoldót, és ennyivel ne rabolja az értékes időmet… –  mondta, majd, mint aki jól végezte dolgát, lapozgatni kezdte az asztalán lévő szaklapot.

Az asszony világéletében tisztelte az orvosokat. De tudta: új háziorvosához soha többé nem fordul majd panaszaival. Még soha nem érezte magát ennyire megalázottnak.