Férfi logika - Napi 1perces

Írta: ,

Ákos unottan állt a felesége mögött. Egyszerűen képtelen volt megérteni, miért kell hosszú órákat tölteni azzal, hogy megvásárolják a hétvégi főzőcskézéshez szükséges alapanyagokat. 

Hiszen egyik krumpli olyan, mint a másik, egyik hentesnél ugyanolyan friss a kolbász, mint a másiknál, az olcsóbb tejfölök pedig ugyanúgy finomak lesznek a rakott krumpli tetején, mint a drágább, márkásabb termékek. 

– Sokáig molyolunk még ezzel? – kérdezte idegesen nézve az órájára.

– Már megint az a hülye meccs! Azért kell rohannunk mindenhol! Jóformán szét sem tudtam nézni a piacon, mert folyamatosan tovább rángatsz… – mérgelődött a felesége.

– Igen, mert órákig tapogatod a krumplit, a paradicsomot, bejárod a fél várost egy tejfölért, a hentesnél pedig receptekkel traktálod a vásárlókat! Mire mi hazaérünk, más már rég meg is ebédelt… – dohogott a férfi.

– Rendben. Ha Te ilyen gyorsnak hiszed magad, akkor a jövő héttől TE vásárolod meg a hozzávalókat, majd meglátjuk, miképp boldogulsz… – csattant fel az asszony.

– Rendben, én délre még meg is főzök… – fogadkozott a férfi eltökélten.

– Oké, én pedig végre elmehetek a barátnőimmel masszázsra… – felelte mérgesen az asszony.

Ebben maradtak. Ákos szombatra el is felejtette, hogy egyedül őrá vár a hétvégi anyagbeszerzés – meg is lepődött, amikor a felesége az orra alá tolta a listát.

– Mire délben hazajövök, a húsleves, a burgonyapüré, és a fűszeres sült már az asztalon legyen! És ne feledkezz meg a franciasalátáról sem!– figyelmeztette, majd egy sporttáskával a kezében kivonult a lakásból.

Ákos kezében a listával útra kelt: leugrott a tízemeletes paneltömbjük földszintjén működő kisboltba, az alig 100 méterre lévő zöldségeshez, a közeli henteshez – 9 órára már a tömött szatyrok társaságában fütyörészve szállt be a liftbe.

A konyhába érve lepakolt, majd hosszan álldogált a szerzeményei fölött. Mert az addig rendben is volt, hogy rekordsebességet elérve megvett mindent –, de most jutott el a tudatáig: fogalma sincs, miként kell azt megfőzni.

Percekig forgatta a kistestű felpucolt tyúkot, elképzelése sem volt, miként kell azt darabjaira szedni. Rakosgatta a zöldségeket, majd az órájára nézve lemondóan felsóhajtott. Felkapott két ételhordót, és leviharzott a közeli étterembe.

Hazaérve a felesége csodálkozva nézte a szépen megterített asztalon gőzölgő húslevest, az ínycsiklandozóan megpirult fűszeresen illatozó húsdarabokat.

– Látod így kell ezt csinálni… – dicsekedett a férfi, miközben a konyhában megpróbálta letakarni az érintetlenül hagyott zöldségcsomagot. – Dupla adagot vettem mindenből, hogy legyen zöldségünk hét közben is – mentegetőzött, látva felesége kérdő tekintetét.

– Aha… Értem… Remélem, hogy az éttermi számlát nem fogod megduplázni, mert akkor ripsz-ropsz csődbe megyünk…