Fényév távolság - Napi 1perces

Írta: ,

– Nem. Nem tudok segíteni.
– De higgyen nekem! Nem akarom becsapni… Tényleg rosszul vagyok…

– Hívjon mentőt, engem pedig hagyjon békén! – hárított a magas kopaszodó férfi.

– De nincs telefonom… Kérem… Segítsen! Csak az orvosi rendelőig kellene elvinnie…

– Eszemben sincs. Keressen más balekot magának… Egyébként is, mit képzel? Hogy abban a koszos, zsíros nadrágban beülhet a patyolat tiszta autómba? Ezt maga sem gondolja komolyan! Lehet még tetves is! – undorodva elfordult.

– Akkor legalább telefonáljon a mentőknek! Kérem! Nem akarok itt a nyílt utcán meghalni! Kérem! – könyörgött a nő zihálva.

– Nem kellett volna annyi kannás bort meginnia! Attól van rosszul… na, engedjen – próbálta magáról lefejteni a karjába kapaszkodó ráncos kezet.

A nő képtelen volt tovább tartani magát, ájultan omlott össze az autó mögött.

– Na, még ez is! – a férfi elővette a telefonját. – Mentőszolgálat? Egy nő ájultan hever az utcán… Mondom a címet… 

– Hogy lélegzik e? Honnan tudnám? Nézzem meg… – lehajolt a nőhöz. – Igen. Lélegzik. Siessenek…

A mentő szirénázva robogott be a helyszínre. 

– Végre! Legalább elviszik innen…

– Igen, Uram. Jó hogy szólt… Ha magára hagyta volna, lehet, későn érkezik a segítség… Igazán rendes Öntől…

– Rendes? Először azt hittem, szimulál, aztán összeesett. Egyszerűen nem tudtam kihajtani tőle… Hozzáérni pedig az Istennek sem szerettem volna, nehogy elkapjak tőle valami nyavalyát – mondta a férfi mérgesen, majd beült a többmilliós autójába, és csikorgó kerekekkel elhajtott.

A mentős rosszallóan nézett utána: mindig megdöbbentette az emberi butaság.