Félreértés - Napi 1perces

Írta: ,

Telve volt aggodalommal. 

– Ne aggódjon, asszonyom, az édesapja jól van, nem lesz semmi baj. A műtét sikerült, az értékei javulnak… Ha így halad, 1 hét múlva már otthon is lesz – ezekkel a megnyugtató szavakkal búcsúzott el tőle az orvos. 

Akkor ugyan megkönnyebbült, de az éjszaka valami meghatározhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába, ami nem hagyta aludni.

Karikás szemekkel, elcsigázottan szedte a lépcsőfokokat a harmadik emeletre tartva, alig kapott levegőt, szíve hevesen kalapált, mellkasát mintha vasabroncs szorította volna körbe – de nem a fizikai megterhelés miatt. 25 évesen, aktív kézilabdázóként ennyi meg sem kottyant volna neki.

Fújtatva lépett a 351-es kórterembe – de a sarki ágyat üresen találta. A jeges rémület csigolyáról-csigolyára kúszott végig a tarkójáig: rohamléptekkel ment a nővérpultig.

– Mi történt az édesapámmal? – kérdezte köszönés nélkül. 

– Kérem, nyugodjon meg! Azonnal szólok a főorvos úrnak! – tért ki a válaszadás elől az ápolónő.

„Nem. Nem akarom! Az nem lehet! Nem halhatott meg!” – szűkölt gondolataiban a rémület.

– Kérem, nyugodjon meg! – lépett oda hozzá a főorvos.

– Nem akarok megnyugodni! Mi történt az apámmal?

– Az éjszaka nem akartuk ezzel zavarni… 

– Miért nem szóltak? Kifejezetten kértem, hogy azonnal értesítsenek, ha bármi történik vele… 

– Igen, de nem szerettük volna ezzel zavarni a nyugalmát…– szabadkozott az orvos félmosollyal az arcán.

– Tudom, hogy nincsenek anyagilag megbecsülve, túl vannak terhelve, és óriási a felelősségük is, de ilyen esetben igazán elvárható lenne, hogy azonnal... érti? AZONNAL – értesítik a hozzátartozókat... – most már hisztérikusan kiabált.

– De az apja felnőtt ember… Joga van ahhoz, hogy eltávozzon…

Közbevágott:

– Igen, felnőtt… és ez maga szerint azt jelenti, hogy egyedül kell meghalnia? – zokogott feltartóztathatatlanul.

A főorvos hátrébb lépett a döbbenettől:

– Ki beszélt itt halálról? Az édesapja saját felelősségére otthonába távozott… Él és virul, jól van…

Nagyon lassan jutottak el a tudatáig a szavak. Még soha nem érzett ekkora megkönnyebbülést, mint most.