Fals romantika - Napi 1perces

Írta: ,

– Bemegyünk? – kérdezte a begipszelt karú fiú, Zoli, és a nyitva hagyott nagykapura mutatott.

– Ide? Minek? Biztos itthon vannak – felelte Áron, s a szomszédos ház falán lévő riasztót vizslatta. – Akkor inkább már emide. Valamit biztosan védenek, ha már erre is futotta. 

A gipszelt karú beleegyezően bólintott.

– Igazad lehet… Menjünk… – játszi könnyedséggel ugrották át a kaput.

– És ha be van élesítve? – aggodalmaskodott Zoli, de Áron legyintett:

– Nappalra? A fene se gondolná, hogy fényes délben valaki betörhet.

S valóban: miután befeszítették a zárt, a riasztó klaviatúráján rögtön látszott: nem kapcsolták be.

– Minek az ilyennek technika, ha nem is használja? – nevetett Zoli, majd gyors ütemben végigszaladt a ház helyiségein.

– Na! Hol kezdjük? – fordult Áronhoz, aki megbabonázva bámult egy családi fotót.

– Mi van? Megkukultál?

– Nem.. De ez a lány… AZ a lány…

– Ki? Kiről beszélsz? – vette ki Áron kezéből a képet. – Ja! Látom már, az, aki a múltkor úgy lepattintott magáról, hogy a fal adta a másikat… Most legalább bosszút állhatsz rajta! – dobta le a képet a földre Zoli, az üvegcserepek csörömpölésére zökkentette ki Áront a révületből.

– Ja. Megérdemelné…

– Jó, akkor én összeszedem az ékszereket, fényképezőt, tabletet, MP3-lejátszót, te keresd a pénzt!

– NEM! Állj meg! Nem nyúlunk semmihez… – állította meg a szobába igyekvő Zolit Áron. – Nem viszünk el semmit!

– Hülye vagy? Ez hely kész aranybánya, kár lenne itt hagyni!

– Pedig nem nyúlunk semmihez… Lelépünk – mondta majd óvatosan kiemelte a tört üvegcserepek közül a fényképet, és zsebre tette. – Na, tipli!

– Én ezeket akkor is elviszem! – ragadott magához egy fényképezőgépet Zoli, és az ép kezével próbálta kapucnis pulcsija zsebébe gyömöszölni.

– Azt mondtam NEM! – tépte ki a kezéből Áron a gépet, és visszatette a helyére. – Menjünk!

Villámgyorsan tűntek el a környékről…

– Na, fiúk! Kívántok-e valamit hozzáfűzni a látottakhoz? – kérdezte a rendőrkapitány, miután bemutatta Áronnak és Zolinak a rejtett kamerás felvételeket.

– Az ő ötlete volt… – nyögte Zoli. – Ahogy az is, hogy ne hozzunk el semmit…

– Akkor miért mentetek egyáltalán be?

Hosszú csend után Áron szólalt meg:

– Csak úgy… Heccből… – mondta nyeglén, és be nem vallotta volna, hogy az érzelmei nem engedték, amit az iránt a lány iránt érez, akinek a fényképe most is ott lapult a szíve fölött.