Érzelmi fogyatékosok - Napi 1perces

Írta: ,

Állok az elegáns üzlet előtt, de nem merek bemenni.

Inkább csak a kirakatát nézegetem, és a szerény méretű papírlapon hangyányi számokkal feltüntetett öt-hat számjegyű árakat.

Egyik-másik még havi fizetésnek is bőven sok lenne. Nekem. Mert NEKI – a bent látványosan válogató fiatal lánynak – ez hazai pálya.

Minden ujján (értsd: minden ujján, még a hüvelyk-, és kisujján is) gyűrűk hada, nyakában vastag aranylánc, fülében csillogó brilián... egy kisebb ékszerüzlet éves forgalmát hordozza magán.

Most éppen a sokadik bőrkabátot próbálja – kirakatbeli társa 7 számjeggyel büszkélkedik – majd csomagoltatja be.

A mellette álló ősz halántékú, pocakos férfi pedig fizet, mint a katonatiszt. Jól mehet az apukájának – gondolom, egészen addig, amíg ki nem lépnek az ajtón.

– Gyere, Nyuszikám! Ehhez még veszek neked egy hozzáillő csizmát is… Ami itt van, az nem elég jó – húzza magához az idős úr a lányt, s belecsókol a nyakába – jelezve tulajdonjogát – a lány negédes mosolya közepette.

Nem irigylem. Nem szeretnék egy érzelmi fogyatékos pótszere lenni.