Elvegyülni - Napi 1perces

Írta: ,

Látszott: el akar vegyülni a tömegben. Egy akar lenni a sok között – meghúzódni mások árnyékában, s úgy tenni mintha…

– Nem lát? A sarkamat veri le! Figyeljen már egy kicsit jobban! – mordult rá az előtte álló.

– Elnézést – suttogta, és óvatosan visszahúzódott.

Többen is nézni kezdték: ki rosszalló pillantásokkal, ki együtt érzően, ki sajnálkozva. Pontosan ezt nem szerette: őt ne ítélje el senki, de ne is sajnálja, és főként ne bámulják minden mozdulatát.

Legszívesebben rájuk kiáltott volna: „Mit meresztitek a szemeiteket? Nem láttatok még ilyet? Törődjetek a saját nyomorotokkal!” – de több évnyi keserű tapasztalatszerzés után rájött: nincs értelme, az emberek többsége ilyen: kíváncsi és tehetetlen. Egyszerűen nem tudnak mihez kezdeni a látvánnyal.

– Segíthetek? – lépett oda hozzá egy fiatal férfi. Hálásan nézett fel rá.

– Köszönöm. Szeretnék elvegyülni – jegyezte meg mosolyogva.

– Nos, akkor a mi asztalunknál jó helye lesz – a terem túlsó sarkában álló asztalhoz vezette.

– Üdvözöljük a klubunkban! – szólalt meg nevetve az asztal mellett ülő fiatal nő, majd hátrébb gurult a tolószékével, ahogy az asztaltársaság másik két tagja is tette.

Végre jól érezte magát: egy volt a sok közül, csak azt fájlalta, hogy a magukat „normálisnak” tartó emberek ezt soha nem tették lehetővé a számára.