Előítéletek - Napi 1perces

Írta: ,

Utálta az egész helyzetet. Be kell mennie egy vadidegenekkel teli helyre, oda, ahol ő lesz az egyetlen ismeretlen, és farkasszemet kell néznie a rá szegeződő kíváncsi, kritikus, lenéző, gunyoros pillantásokkal.

Mert ezt fogja kapni: kontrollálatlan kíváncsiságot, kéretlen kritikát, lesújtó megaláztatást, és iróniát.

Tamásnak köszönheti ezt a kínos szituációt. Tamásnak, aki állítólag a szerelme, és aki bármire képes lenne érte.

Épp csak arra nem, hogy kézen fogva bevezesse őt a társaságba, és óvja a rokonai dühétől. Mert, hogy dühösek lesznek, az egyszer biztos. Magyar lány egy roma családban?

De rászolgált. Igen, azt fogja kapni, amit megérdemel: hiszen nem hallgatott a szüleire. A szerelem parancsa ellenállt a józan észnek. Olyannyira, hogy feladott érte mindent…

Mi lesz, ha itt sem fogadják be? Óvatosan bekopogott, majd benyitott az ajtón. Sötét szempárok tucatja villant felé. Legszívesebben visszafordult volna, de nem tehette – egy tarka szoknyás zömök asszony tárt karokkal sietett elé:

– Végre megérkeztél galambom! Már attól féltem eltévedtél… Éppen mondtam az egyik pulyának, hogy induljon a keresésedre! – magához ölelte a minden ízében reszkető lányt, majd gyengéden elsimította a szemébe hulló szőke hajtincseit. – Gyönyörű a hajad… Hadd, lássuk a csodaszép kék szemeidet is! Nemhiába, az én fiamnak van ízlése… Gyere, ülj asztalhoz!

Engedelmesen követte az asszonyt. 

– Ő itt a fiam szerelme! – mondogatta miközben sorra bemutatta a családtagoknak, akik mosolyogva fogtak vele kezet, vagy ölelték át, mintha mindig is ismerték volna egymást. 

Visszafogottak voltak, nyitottak, és beszédesek. Itt ő volt „más” – mégsem éreztették vele. Nagyon szégyellte magát az előítéleteiért…