Előítéletek - Napi 1perces

Írta: ,

A színes bőrű, 25 év körüli férfi elsőként tört utat a tömegben, amikor meglátta a balesetet.

– Engedni… Medikus lenni… – terelgette maga elől a kíváncsi-tétlenül bámészkodó embereket, majd gyakorlott mozdulatokkal tette a dolgát: megnézte a sérülteket, rangsorolta őket, lélegeztetett, vérzést csillapított, stabil oldalfekvést alkalmazott, rendezkedett, telefonált, segítséget kért a tömegből.

Kisvártatva az egyik önkéntes segítő karon fogta:

– Jöjjön, doktor úr! Itt félrehúzódva van még egy sérültünk.

A padon ülő asszony falfehéren tapogatta vértől áztatott nadrágszárát.

– Mutatni! – lépett oda hozzá a medikus. A nő felpillantott: tekintetéből a kétségbeesés, és a bizalmatlanság furcsa keveréke sugárzott.

– Nem. Ne érjen hozzám – tett egyértelmű elutasító mozdulatot véres kezével. – Nekem FEHÉR orvos KELL!

– De asszonyom, mire ideérnek a mentők, akár el is vérezhet – próbálta meggyőzni az önkéntes segítő, de a nő tagadólag rázta a fejét.

– Nem bánom én… Inkább vérezzek el itt helyben, mint egy ILYEN afrikaitól elkapjam az ebolát… – nyöszörögte alig hallhatóan.

...

Az ájulás és az „ILYEN afrikai” mentette meg az életét. Mert az előítéletei semmiképp sem váltak a javára.