Ellenszenv - Napi 1perces

Írta: ,

Soha nem szívelték egymást. Az okát nem igazán tudta – hiszen soha nem vesztek össze, de valahogy már találkozásuk legelső pillanataiban eldőlt: soha nem lesznek barátnők. Már ha meglátta, görcsbe szorult a gyomra. 

Most is gyorsan hátat fordított neki, de nem úszta meg:

– Szia, Klárikám, de régen láttalak! Mi van veled? Jól vagy?

– Szia, Erzsike, köszönöm, jól…

– Tényleg? Olyan sápadt vagy, mint aki halálán van… – jegyezte meg Erzsike, miközben gúlába rendezgette a paradicsomokat.

– Ne aggódj, még nem áll szándékomban... örömet okozni Neked – tette hozzá gondolatban.

– Pedig azt hallottam, hogy nagyon beteg voltál…  – kötötte az ebet a karóhoz Erzsike, és olyan röntgen-tekintettel mérte végig, mint, aki azonnali diagnózis felállítását tervezi.

– Ja, igen… Voltam. De ez már a múlt… Adnál nekem egy kilót abból a paradicsomból? – terelte volna másra a szót.

– Szerencsére a férjed sem hagyott el, más férfi már rég lelépett volna, már megbocsáss a kifejezésért, de egy ivartalanított nő mellől – nevetett fel gúnyosan, és lemérte a paradicsomot. – 600 Ft lesz.

Klári összerezzent a szó hallatán. Idegesen kapkodva elővette a pénztárcáját, és fizetett.

Kollégája – aki végig fültanúja volt az eszmecserének – szinte felszisszent a párbeszéd hallatán. Hogy jön ez a nő ahhoz, hogy így beszéljen vele? Mit képzel magáról? Éktelen haragját alig tudta palástolni. Mély levegőt vett, hogy nyugtassa tomboló indulatait.

– Ne haragudj, de mennem kellene…

– Hova sietsz ennyire? Talán elfáradtál? Megértem, hiszen amin keresztülmentél, nem mindennapos teher… Hallom, még a munkádhoz sem tértél vissza miatta…

– Tévedsz, Erzsikém! Épp most is azt csinálom…

– ?

– Éppen célzott próbavásárlást tartottam nálad… Az adóhivatalnál dolgozom… Sajnálattal konstatálom, hogy elfelejtettél nyugtát adni… – felelte, és elővette az igazolványát.

Soha nem szívelték egymást. Ezután még annyira sem…