Életcél - Napi 1perces

Írta: ,

– Az egyetlen életcélommá váltál… – suttogta a férfi, miközben gyengéden a karjaiba vette.

– Nekem csak Te vagy a fontos, az hogy boldog légy… hogy ne szenvedj hiányt semmiben… – óvatosan végigsimított a haján. – Hogy megkapj mindent, amire vágysz… 

– Te is tudod, mennyi mindenről lemondtam miattad: elhagytam a feleségemet, a gyerekeimet, végérvényesen összekülönböztem a szüleimmel, otthagytam a munkahelyemet, s mindezt azért, hogy a nap minden percében veled lehessek…

– Hálásnak KELLENE lenned érte… Feláldoztam miattad mindent, s most el akarsz hagyni? – erősen megszorította a nő karját. 

– Nem hagyhatsz el! Érted? Soha nem hagyhatsz faképnél!

A nő nem mozdult. Durván megrázta:

– Még csak válaszra sem méltatsz! Válaszolj! 

De a nő képtelen volt megszólalni – az alatta terjedő vértócsa nagyságával egyenes arányban veszített az erejéből.

– Ne merj nekem meghalni! Hisz az életcélom vagy! – rázta, rázta az elalélt testet, üvöltve, zokogva a férfi. – Nem halhatsz meg! – hajtogatta, mint egy mantrát, de hiába.

– Szóval mégis elhagysz! Mégis csak neked lesz igazad! Ki hitte volna, hogy az a kis karcolás a torkodon ennyi bajt okoz…