Egy elpusztíthatatlan nő naplója 26. rész - Vége van a nyárnak, hűvös szellők fújnak

Írta: ,

A régi idők maradványa a köztudatban, hogy az irodistáknak kocsijuk van és körömreszelőjük.

Mára hozzá jött fixaideaként a laptop… és az a nézet semmit sem változott, hogy minden évben nyaralni mennek, minimum egy hétre, de inkább kettőre. Jelen állás szerint „irodista” vagyok, és nem, nem grilleztem magam soha kokszosra a tengerparton, sőt.

Anyu – a megélhetés miatt – kényszer-munkaholista volt, így gyerektáborokban és a rokonoknál voltam többnyire, de az más. Első családi nyaralásom úgy nyolc éves koromra tehető, ami három napig tartott, egy hét helyett. Első este vacsorázni mentünk Csopakra, ám mire kihozták az ételt, az asztalra borulva elaludtam.

Második nap megúsztatták „úszástudatlan” anyukámat, aki mellesleg porcelánbőrű volt, így harmadnapra felhólyagosodott az egész háta, belázasodott, és haza kellett mennünk. Mosolyogtam, mint a vadalma, hiszen három napot anyukámmal töltöttem, és kaptam fagyit is, hogy ne fárasszam csacsogással.

Második, első külföldi, azaz görögországi nyaralásom nagykorúságom évében esett meg. Indulás előtti nap pedig egy „bomba” hír esett ki a tévéből: Jugoszláviában a piactéren merénylet volt. A szétszóródott testrészek látványa kissé megviselt, és végig stresszeltem az utat.

Így igen kellemetlenül érintett, amikor a szomszéd bővérű görög sörétes puskával lőtte le az ebédnek való háztáji szárnyast hajnalonként. Bár akkor láttam életemben először a tengert, és menet közben el is jegyeztek igazi aranygyűrűvel, alig vártam, hogy vége legyen a dolognak, és otthon legyünk – egyben… gyakorlatilag az egész utat végigittam feszültségoldás céljából…

Harmadik nyaralásom már második férjemmel, három saját és egy „lízingelt” gyerekemmel esett meg. Egy hét a Tisza-tónál… A Wartburg kombi csomagtartóban a [email protected]ól a repülőig minden megtalálható volt, a négy gyerek pedig bőven elfért a hátsó ülésen. A ház előtt száz méterre akadtunk el a sárban a teli kocsival. No, akkor kellett volna visszafordulni. Nem tettük.

A nyaralás szép esős és jó hangos volt… a nyafogástól, mert – mint később megtudtuk – valami történt az ivóvízzel, és mindenkin rajta volt a szapora. Azt hiszem, akkor akadtam ki teljesen, amikor a WC-n ülve annyit hallottam három éves fiamtól az ajtó előtt, hogy: Anyát akaroooooom! Merthogy, „rátekeredett a barna kígyó” a lába szárára, egészen a szandiig.

Negyedik nyaralásom ajándék volt, anyukámnak a 60. születésnapjára. Nem látta még a tengert. Sosem felejtem az arcát, amikor a tök sötétben a tengert csak hallva, de nem látva, ott álltunk mezítláb a tengerparton. Mint egy gyerek, elnevette magát: „Kilopja a hullám a lábujjaim alól a homokot!”

És bár már az odaúton megbüntetett minket egy rendőr gyorshajtásért, két óra alatt leégett testem jobb fele, mert ez lógott ki a napernyő alól, és hosszában piros-fehér felosztású lettem, és nem lehetett normális kenyeret kapni, és ott felejtettük a szállodában anyukám vércukor- és vérnyomásmérőjét, fürdőruháját és a bekészített szendvicseket, igazán jól éreztük magunkat abban a három napban.

Ötödik nyaralásom egyben harmadik férjemmel eltöltött nászutam is volt – ez volt az első nászutam. Az egy hetet a család biztonságában, anyósomnál töltöttünk. Nyugodt, szemlélődő, szerelmes egy hét volt. Aztán pár nap múlva férjem meghalt egy ócska balesetben

Hatodik nyaralásom aktuális pasim munkaútja volt – hogy ne legyen egyedül esténként. Mivel nem mertem bevállalni a munka utak szokásos kockázatát hűség ügyben, világot is akartam látni, és pihenni is akartam, így vele mentem. Napközben egyedül jártam a várost és fényképeztem… volt időm a lelkemre, volt idő arra, hogy lássak. Ám ez a négy nap egyértelművé tette azt, hogy ebből a kapcsolatból sosem lesz semmi…

Idén Lengyelország volt az úti cél… vittek, mert szegény vagyok, mint a templom egere… hogy stílusos legyek, hiszen ez az az ország, ahol random templomok vannak mindenhol… bárhol…

Négy nap boldogság egy olyan helyen, ahol az ember csak kapkodja a fejét a látnivalók és a mosolygós emberek között, olyan helyen, ahol tökéletesen élhető, élvezhető őskáosz és iszonyat jó kaják vannak. A négy nap boldogságot hazahoztam, és mosolygok azóta is, mint a vadalma… azért egy vesemedence-gyulladás és egy terhességi teszt kijárt, hogy nehogy elszálljak a boldogságtól…

Szóval, felejtse el mindenki kényszerképzeteit, hogy aki ülő munkát végez, annak egy rózsaszín sci-fi az élete a tengerparton, nyaranként…

A nyaralás mikéntje, ideje és minősége személyiségfüggő, ember és szerencsefüggő. Egy biztos: aki jól akarja érezni magát, az mindenhol jól érzi magát.