Diótörő - Napi 1perces

Írta: ,

Szedem a diót – hátam, derekam hasogatva tiltakozik, de szedem rendületlenül.

A hatalmas fa idén kitett magáért: zsákszámra ontja értékes termését. Minden újabb lehajlás után – néhány csillaggal többet számolva a fájdalomtól – biztatom magam: kitartónak kell lenni, a mozgás felüdít, a munka nemesít, és egyébként is, aki szereti a kürtős kalácsot, a diós bejglit, a rózsa szeletet, a diós rácsost, a diós-habos süteményt, a diós tésztát, annak tessék megszenvedni az alapanyagért is.

Régmúlt telek jutnak eszembe: amikor kinn tombolt a tél, fagyott a természet mi pedig a konyha biztonságos melegében törtük a diót, hogy a közeledő karácsony hetében már ne kelljen bajlódni vele. A tűzhely melege, a kelt tészta pufogása, a fahéj, citromhéj, ánizs, szegfűszeg bódító illata – édes, vágyott emlékfoszlányok a múltból.

– Te meg mit csinálsz? – zökkent ki gondolataimból kérdésével a huszonéves szomszéd lány. – Kijöttem már megnézni mi ez az idegesítő zörgés a kertben… – teszi még hozzá büszkén, s nála ez valóban elismerésre méltó cselekedetnek számít, hiszen évente jó, ha egyszer passzióból látogat le a kertbe.

– Szedem a diót…  – emelkedek fel, s letörlöm az izzadtságot gyöngyöző homlokomról.

– Minek?

– Minek? Ha már termett nem hagyom kárba veszni: süteménybe, tésztára, vagy csak úgy eszegetni jó lesz. Nagyon egészséges! – sorolom.

– Persze, meg jó kalóriadús… – háborodik fel, és végigsimít edzőteremben, szoláriumban, kozmetikusnál, plasztikai sebésznél karbantartott testén.

– Nem kell sokat enni egyszerre… – veszem pártfogásba a csonthéjast. – Ha segítesz egy kicsit, adok neked is belőle! – ajánlom fel.

– Azt már nem! Van a zöldségesnél... mit gondolsz, milyen lesz a kezem tőle? – céloz az én itt-ott feketén díszelgő ujjaimra.

Ránézek a rózsaszín virágmintás műkörmeire, s elismerem: kár lenne ennyi pénzt kidobni a diószedés miatt.

– Egyébként pedig a boltokban minden süteményt meg lehet venni. Fölösleges és fárasztó munka ezt csinálni. Mire felszeded, lerokkansz, majd szárítgathatod a napon hetekig, aztán törd meg, bontsd ki, őröld le, majd még a sütéssel is bajlódj... még elmondani is hosszadalmas, nemhogy megcsinálni. Én a Te helyedben biztosan nem csinálnám! – mondja, majd elvonul.

Szedem a diót, szedem tovább, rendületlenül (és a fáradtságtól már kissé lendületlenül). Sajnálom, hogy generációk nőnek fel anélkül, hogy tudják, milyen a saját alapanyagokból, saját kezűleg készített frissen sült kalács íze és illata…