Derékba törve - Napi 1perces

Írta: ,

Zita csinos, okos, jól tanuló, 16 éves és 179 cm magas lány. Mindene megvan, kivéve az önbizalmat.

Iskola után és hétvégente naphosszat ül kicsiny szobája fogságában, és kesereg. Kesereg a magasságán, azon, hogy emiatt mindenki kicsúfolja, mindenki elkerüli. A lányok azért, mert görnyedten jár, a fiúk azért, mert jóval alacsonyabbak nála.

– Kislányom! Szombat van, menj társaságba! Ne gubbassz itthon! Csinos vagy, fiatal, szórakoznod kellene… – biztatta az édesanyja, de hiába: Zita csak ült a számítógépe előtt és hasonlóan hányatott sorsú társaival diskurált.

Este, a vacsorához zombivá bambulva támolygott le, és ült le szerettei körébe, de evés helyett csak piszkálgatta az ételt.

– Nem érzed jól magad? – faggatta az anyja.

– De…

– Nem ízlik az étel? Talán elsóztam?

– De ízlik. Nagyon finom… – nyögte, majd villájával külön kupacokba tologatta a kukorica-szemeket, külön a borsószemeket, majd virágmintát kezdett kirakni belőlük. 

A többiek vidáman beszélgetve jóízűen ettek, habár egyre jobban kezdte őket zavarni Zita szótlansága.

– Köszönöm a vacsorát, mennem kell tanulni – emelkedett fel váratlanul a lány, fölé magasodva a társaságnak.

– Ne menj még! Nem is beszélgettünk… – marasztalta az édesanyja.

– Na, igen! Ott fenn, a magaslati levegőn hamar elfeledkezik az ember a családjáról… – szólalt meg nevetve az apja. – Ne legyél már ilyen búvalbélelt, ZSIRÁFKÁM! Örülj neki, hogy Te mindent könnyebben meglátsz a tömegben, vagy elérsz a polcon, mint más – folytatta a játékos évődést a férfi, és élvezte, hogy mindenki kacag rajta.

Kivéve Zitát.

– Nem vagyok zsiráf! GYŰLÖLLEK! – üvöltötte a lány magából kikelve, és zokogva rohant el a szobájába.

– Hát ennek meg mi a baja? Én csak vicceltem… Már az is baj?

Igen. Baj. Nagy-nagy baj…