Csepp a tengerben - Napi 1perces

Írta: ,

Ült az asztal mellett, és úgy érezte nincs menekvés. Nincs menekvés, mert nincs pénz – képtelen lesz befizetni a számlákat.

Nézte a gyönyörű konyhabútort, a valódi fából készült faragott székeket, a nappaliban terpeszkedő bőrgarnitúrát, a legmodernebb plazmatévét. Igen. Mindenük megvolt.

Azaz, mindent használhattak, amit részletre megvásároltak. Büszkén mutogatta a szomszédasszonyainak, dicsekedett a munkatársainak, a szüleinek – persze azt senki nem tudta, hogy minden hitelre van.

– Azt már nem… és nem is fogja megtudni…– fogadkozott. Azt még nem tudta, hogyan, de valahogy ki fognak mászni ebből a slamasztikából is.

– Itt a mai posta! – dobta le elé a tucatnyi borítékot a férje.

Számlalevelek, fizetési felszólítások, csekkek… Mikor lesz már ennek vége? – küszködött a könnyeivel.

– Majd ha kifizetjük őket… Addig biztos nem…

– De hogyan?

– El KELL adni mindent. – szólt az ítélet.

– Nem. Azt már nem… – tiltakozott. – Az csak csepp lenne a tengerben…

Meg fogja szerezni a pénzt. Bármi áron. Tudta: gyorsan sok pénzt keresni – csak törvénytelen eszközökkel lehet. A városban mindenki tudta kihez kell fordulni, ha szorul a hurok – ő is.

Furcsa volt találkozni vele – a kopasz kistermetű férfi nem is nézett ki félelmetesnek, sokkal inkább volt jelentéktelennek nevezhető. Kétféle variációt ajánlott: azonnali kölcsönt ad, amit hetente kamatostól kell visszafizetnie („magyarán: uzsora” – fordította is le magában), vagy fizetést ad olyasmiért, ami nem éppen legális.

Ettől a naptól kezdve minden szabad percét az új munkájának szentelte: sokat utazott, ismeretlenekkel találkozott, csomagokat szállított, és fizette a számlákat, olyan pontossággal, mint egy atomóra, még új autóra is futotta.

Ült az asztal mellett, és úgy érezte nincs menekvés. Nincs menekvés, mert bár pénz az van – s már a számlákat is kifizette, de a rácsok az ablakon pontosan a legfontosabbtól választják évekig el: a szabad akaratától.

Csepp lett a tengerben, akit a viharos szelek ide-oda csapkodhatnak...